KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/május
MAGYAR MŰHELY
• Murai András: Üzen a múlt Kovács András történelmi filmjei
• Kővári Orsolya: Természetes képesség Andorai Péter
• Babiczky László: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 1. rész
• Dunavölgyi Péter: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 1. rész
VAD AFRIKA
• Barkóczi Janka: A mesebeli Afrika Vadászok, kincskeresők, telepesek
• Schreiber András: Afrikai vadásztaplók Ulrich Seidl: Szafari
• Baski Sándor: Fekete végzet Tabu
ANIMÁCIÓS STÚDIÓK
• Pernecker Dávid: Bábként felnőni Laika Stúdió
• Dobay Ádám: A mester és tanítványai A Ghibli-stúdió
• Varga Zoltán: A végtelenbe – és tovább! Ed Catmull – Amy Wallace: Kreativitás Rt.
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Variációk egy témára Hong Sang-soo
A KÉP MESTEREI
• Forgács Iván: Szerző vagy operatőr? Szergej Uruszevszkij
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: Fojtogatja a jelent Friss Hús
• Szalkai Réka: Amerikai tigrisek Rotterdam
• Báron György: Az alkony kápráztató fényei Zágráb
TELEVÍZÓ
• Teszár Dávid: Ez Spárta! Ultra
KÖNYV
• Zalán Márk: Kávé és pite nélkül Mark Frost: Twin Peaks titkos története
FILM / REGÉNY
• Kránicz Bence: A testtelen Krisztus apostola Masamune Shirow: Ghost in the Shell
• Andorka György: Kapunyitási pánik Rupert Sanders: Páncélba zárt szellem
KRITIKA
• Sepsi László: Változatok evolúcióra Az univerzum története; Élet
MOZI
• Schubert Gusztáv: A tökéletes gyilkos
• Teszár Dávid: Szívvel-lélekkel
• Vincze Teréz: Az utolsó család
• Varró Attila: Frantz
• Barkóczi Janka: Elveszve Párizsban
• Kovács Kata: Vén rókák
• Baski Sándor: Vademberek hajszája
• Kránicz Bence: Power Rangers
• Sándor Anna: A szépség és a szörnyeteg
• Benke Attila: Pingvinek vándorlása 2.
• Sepsi László: Bye Bye Man - A rettegés neve
• Huber Zoltán: Halálos iramban 8.
DVD
• Pápai Zsolt: A forradalom napján
• Szoboszlay Pál: Egy nemzet születése
• Hegyi Pál: Lulu a hídon
• Soós Tamás Dénes: A boncolás

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó család

Vincze Teréz

Ostatnia rodzina – lengyel, 2016. Rendezte: Jan P. Matuszynski. Írta: Robert Bolesto. Kép:. Zene: Atanas Valkov. Szereplők: Andrzej Seweryn (Zdzislaw), Dawid Ogrodnik (Tomasz), Aleksandra Konieczna (Zofia),. Gyártó: Aurum Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 120 perc.

 

Jan P. Matuszynski lengyel rendező epikus igényű műve két órába és egy lakótelepi lakásba sűríti a 20. század végének (poszt)szocialista lidércnyomását. Habár az 1984-es születésű rendező az ábrázolt kornak egy részében még nem is élt, első filmjében lenyűgöző forgatókönyvírói és díszlettervezői közreműködéssel kísérteties hitelességgel idézi meg a kort, melyben a bordázott falambéria lassan mindent beborított. Az utolsó család Zdzislaw Beksinski (jelentős festő, fotográfus, grafikus) és családja valós történetén alapul, nem szabad feldolgozás, hanem nagyon is valósághű megidézése a múltnak. Beksinskiék az egyik legalaposabban dokumentált család a lengyel történelemben, a családfő ugyanis szinte megszállottan rögzítette a legkülönbözőbb formában (levelek, fotográfia, hang- és videofelvételek) a mindennapjaikat. A hatalmas anyag alapján a film az 1977 és 2005 közötti időszakból idéz fel epizódokat, megrajzolva a korszak kelet-európai életérzésének tablóját. A cselekmény szintjén az abszurd mozaikot a fura életbölcselettel megáldott festő és öngyilkos hajlamú, neurotikus fiának (híres rádiós személyiség, zenekritikus, filmfordító) nem éppen hétköznapi interakciói szolgáltatják.

A vállalkozás dinamikáját több szinten is a grandiozitás és a kisszerűség paradox feszültsége teremti. Mintha a (volt) szocialista blokk három évtizedének epikus igényű freskóját – a korszak Andrej Rubljovját és Stalkerét – egy varsói panel sokadik emeletén látnánk megelevenedni. A film szinte teljesen lakótelepi belsőkben játszódik – jellemző módon jóformán csak akkor látunk külsőket, amikor a kezdetben öt tagú család kihalása kezdetét veszi, és a filmet temetések egyre gyarapodó epizódjai kezdik tagolni. A képi megfogalmazás is a tágasság és szűkösség paradoxonjára épít: a szélesvásznú (2.35 : 1 képarányú) film a látványvilágot igen gyakran, sokszoros belső keretezéssel a kép középső harmadába szorítja be. A fix kamerával kalitkaszerűre komponált tér beszorítottság-érzését egészítik ki a kameramozgások, amelyek szűkös és nyomasztó labirintusként rajzolják fel a lakás terét. A szélesvászon alkalmanként mégis képes a festő dolgozószobáját sajátosan nagyszabású műteremként érzékeltetni. A film izgalmas eredetisége éppen ebben áll: vizuális stílusra fordítja le az ábrázolt korszak atmoszféráját, drámáját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13195