Film / RegényJames Ponsoldt: A KörAz utópia örömeSepsi László
A puhafedelű adaptáció a közösségimédia-függőségről.
„Hogyan magyarázná el a Kört a
nagymamájának?” – hangzik el a kérdés James Ponsoldt filmjének azon
jelenetében, amikor a súlyozottan hátrányos helyzetű hősnő részt vesz egy
állásinterjún. Természetesen a kissé naiv, ugyanakkor talpraesett, intelligens
és jó szándékú Emma Watson – akinek regénybeli verziójáról mindez kevésbé
mondható el – kivágja magát a helyzetből, de a HR-es rutinfeladat kellemetlen
szelleme mindvégig ott lebeg Dave Eggers bestsellerének adaptációja felett. A
nagymamákhoz kapcsolódó előítéletei mellett A
Kör saját nézőjét is olyan emberfajtának tekinti, aki csak lassan és
tagoltan előadott sarkos világmagyarázatokat képesek felfogni, melyeket az
addigi bevett életmód végével kecsegtető kiadós rémisztgetés húz alá.
James Ponsoldt karrierje 2013-ban lódult
meg Az élet habzsolva jó részeges coming-of-age sztorijával, és a rendező
azóta is az ott bevált stratégiát alkalmazza. A viszonylag sikeresnek, vagy
legalább elismertnek mondható könyvek nagyjából hűséges adaptációi (Tim Tharp The Spectacular Now-ja után David Lipsky
és David Foster Wallace interjúkötete következett, majd Eggers A Kör-je) eleve bírnak némi előre
szavatolt presztízzsel, így az igazán látványos bukás lehetősége elviekben –
habár A Kör eddigi fogadtatása épp
ezt cáfolja – csekély. Az Eggers regény ebből a szempontból pazar alapanyag egy
Ponsoldt-féle adaptátornak. Úgynevezett
fontos, az egész nyugati társadalmat izgató problémáról szól, fellelhetőek
benne egy jól körülhatárolható identitásmintázat jellemzői (a „tehetséges, de
terhelt vidéki srác”, „a nyegle, mindent agyonbeszélő csúcsértelmiségi” után ez
most „a multiban a szebb jövőt látó huszonéves lány”), ráadásul a hősnő
közösségimédia-függősége könnyedén párhuzamba állítható a rendezőt az Off the Black című debütfilmje óta
kísérő alkoholbeteg-tematikával. Hogy ez a látszólag mennyekben köttetett frigy
végül mégis művészi kudarcba torkollik, az csak részben indokolható az
alapanyag silányságával. Habár Eggers könyve egy másodvonalbeli young adult regény bumfordiságával
megírt tanmese a privát szféra árucikké válásáról a kapitalista médiacégek karmai
közt, azt a folyamatot legalább logikusan végigvitte, ahogyan utópiából
disztópia, idealista munkavállalóból a hatalom agymosott avatárja válik. A
filmverzió épp ennek az ívnek a felvázolásáról mond le, és a legnagyobb
fordulóponttól kezdve – a hősnő volt barátjának halála – radikálisan át is írja
a cselekményt, aminek két igen könnyen körülhatárolható funkciója van.
Egyrészt, megakadályozza, hogy a hősnő egyértelműen negatív karakterré váljon
(a regényben Mae bíztatja a technofób munkásfiú után indított hajtóvadászat
résztvevőit; a filmben próbálja leállítani őket), másrészt nem csak a
főszereplőt, de a kukkoló online csürhét is felmenti bármiféle felelősség alól,
végül egyszerűen a gigacég vezetőiben jelölve ki a leleplezendő gonosztevőket,
akik saját önös érdekeik miatt térítették el a megfigyelésalapú szép új világ
kiépülését. Miközben az új világrend kiteljesedik a film zárlatában – ezzel azt
sugallva, hogy a technikai fejlődésből fakadó társadalmi változások
elkerülhetetlenek –, a könyv befejezésével ellentétben ezt pozitív előjellel
teszi, a záróképeken elhatalmasodik az utópia mérsékelten gyanús öröme. Így A Kör filmváltozata amellett, csaknem
kritikátlanul emeli át a közösségi oldalak örömelvű, a „pozitív gondolkodást”
szorgalmazó ideológiáját a filmvászonra (például azáltal, hogy nem firtatja a kollektíva
felelősségét), világábrázolása is a szigorúan szabályozott közösségi oldalak
jellegzetes sterilitását követi. Míg például a hősnő a regényben szexuálisan aktív
karakter, a filmverzió még csak nem utal olyan időtöltéseire, amelyek képei
fennakadhatnának az Instagram tartalomszűrőjén (miközben a vég kezdetét itt is
a szülők véletlenül kilesett pásztorórája jelenti). A közösségi média
kritikájának szánt Kört végül
bekebelezi a közösségi média esztétikája: Ponsoldt filmje egy percig sem hagyja
felfesleni a céges bulik partyfotóiból, sportélményekből, feldolgozhatatlan
mennyiségű kommentből és közösen utált bűnbakokból összeálló képáradatot. Még a
végén felkavarná az ideggyenge nagyanyóként elképzelt nézőt.
A Kör (The
Circle) – amerikai, 2017. Rendezte: James Ponsoldt. Írta: Dave Eggers, James Ponsoldt. Kép: Matthew
Libatique. Zene: Danny Elfman.
Szereplők: Emma Watson (Mae
Holland), Tom Hanks (Eamon Bailey), Karen Gillan (Annie), John Boyega (Kalden), Ellar Coltrane (Mercer). Gyártó: Imagenation Abu Dhabi / Likely Story. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.
Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 5.4 |
 |
|