KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt egyszer egy Venice

Huber Zoltán

Once Upon a Time in Venice – amerikai, 2017. Rendezte: Mark Cullen. Írta: Mark Cullen és Robb Cullen. Kép: amir Mokri. Zene: Jeff Cardoni. Szereplők: Bruce Willis (Ford), John Goodman (dave), Jason Momoa (Spider), Emily Robinson (Taylor), Famke Janssen (Katey). Gyártó: Voltage Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 94 perc.

Van az a rosszul időzített, ízléstelenül ripacs viccelődés, ami már nem is az alkotóknak, hanem az üveges szemmel vászonra révedő nézőnek igazán kínos. Bár diszkomfort tekintetében Robert De Niro elszabadult nagyfaterját megközelíteni sem képes, a perceken keresztül anyaszült meztelenül gördeszkázó Bruce Willis sem épp lélekemelő látvány. Nagyon úgy tűnik, az egykori akció-ikon az elmúlt években képtelen kikecmeregni a második ligából, a csibészes mosoly és a trendteremtő csücsörítés a tengerentúlon nemhogy a kasszarobbantáshoz, de a mozis forgalmazáshoz sem feltétlenül elégséges. Igazságtalan lenne persze az újabb fiaskót Willis nyakába varrni, a felelőssége elsősorban az, hogy rábólintott egy olyan forgatókönyvre, aminek jobb lett volna a fiókban maradnia. A televíziós sorozatok világából érkező Cullen-fivéreknek már a rossz emlékű Két kopper sztorija sem jött össze, ezúttal ráadásul a rendezői székbe is ők ültek, igen kevés sikerrel. Átgondolt történet és kidolgozott karakterek hiányában nyilván nem sok mozgásterük maradt, a fő bűnük mégis az, hogy jobb sorsra érdemes színészeket rántottak magukkal a kínos izzadságszagba.

Ahogyan a címbe erőszakolt „volt egyszer” előtag is jelzi, Venice Beach napsütötte városából valamiféle könnyed kaleidoszkópnak kéne előtűnnie, piti bűnözőkkel, dörzsölt jófiúkkal és mindenféle humoros, egymásba érő bonyodalmakkal. Cullenék fel is skiccelnek néhány figurát, bedobnak egy elrabolt házi kedvencet és némi drogot, majd ide-oda cikáznak a helyszínek között, ám a nagy igyekezetben két esszenciális dologról sajnos elfeledkeznek. Elvben ugyan akciók és poénok nélkül is lehet remekműveket csinálni, de ha az akcióvígjáték a választott műfajunk, az izgalmas összecsapások, kacagtató félreértések és csípős beszólások mellőzése erősen ellenjavallt. Ezek nélkül ugyanis még Willis micsodája sem ér sokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13289