|
|
|
MoziÓriáskerékVarró Attila
Wonder Wheel – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro. Szereplők: Kate Winslet (Ginny), Justin Timberlake (Mickey), Juno Temple (Carolina), Jim Belushi (Humpty). Gyártó: Amazon Studios / Gravier Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 101 perc. Az európai nagyvárosokat érintő koprodukciós
zarándokútját megszakítva idei kötelező filmjében Woody Allen nosztalgikus
kitérőt tett ifjúsága sikerfilmjeinek szülővárosába: ám a Manhattan Central Park-vidéke, az Annie Hall Greenwich Village-e és több Broadway-film után ezúttal
elhagyja a belváros elefántcsonttornyát – Brooklyn óceánparti
vidámpark-negyede, a Coney Island világáért. A színes vattacukrok, húszcentes
dodzsemek és harsány freak-showk „tahó meseországa” már távolról sem a
Bergman-retrospektívek és chiaroscuro planetáriumi randevúk hazája: Allen 21.
századi pályaszakaszához híven ismét a klasszikus Hollywoodhoz fordul ihletért
az európai filmművészet helyett. Újabb Vágy
villamosa-történetében (lásd Blue
Jasmine) olyan 50-es évekbeli melodrámát kerekít, mintha csak Barbara
Stanwyck, Marilyn Monroe és James Dean digitális verzióinak írta volna: az
Eisenhower-Amerika nagy karneváljában egy pincérnőlétből jobb sorsra vágyó,
elvetélt színésznő és húsz évvel fiatalabb buta-szőke mostohalánya küzdenek egy
írói babérokra törő, sármos-rebellis strandőr kegyeiért.
Allen hősei ezúttal nem
csak tragikus vétségüket hordozzák transzparensen a fejük felett (hála az
íróhős tudálékos narrátor-figurájának), de szimbólum-mivoltuk is igen
szembetűnő: a bizonytalan szerzőalteregó tépelődése a mély emberi drámák
lehetőségét magában hordozó színésznő és a közönségcsalogató eye-candy között roppant súlyos, bár nem
túl eredeti alkotói dilemmát jelez – dönteni kell-e művészet és szórakoztatás
között vagy netán lehetséges egy édeshármas, amelyben élvonalbeli színésznők
töltik meg élettel a kliséfigurákat és Vittorio Storaro ecsetjével festik a
neonfényes vurstli-képeket. A végkimenetel kettős kudarcot sejtet, maga a film
szinte kezdettől ugyanezt bizonyítja. Ezzel együtt az Óriáskerék a kortárs Allen-pálya egyik legnézhetőbb opusza, hála a
közreműködők igyekezetének és a korabeli helyszín örömteli, erős
atmoszférájának – lehet, hogy a szerzői univerzum mind jellegtelenebbé tágul,
de Brooklyn szerencsére nem.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
