KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/február
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Langyforgató Beszélgetés Bereményi Gézával
• Szőke András: „Valami” Harcmezőre küldött könyvek
• Kardos István: Szerepzavar Harcmezőre küldött könyvek
• Jancsó Miklós: Levél-féle a drebbuchról Harcmezőre küldött könyvek
• Varga Balázs: Eltüsszentett forgatókönyvek Negatív filmtörténet
• Simó György: Közös nevező Beszélgetés egy alakuló filmes csoportról
• Reményi József Tamás: A vonal egyik végén Beszélgetés Lengyel Lászlóval
• Kende János: Egy kurátor feljegyzéseiből

• Csejdy András: Csend és hó és halál Fargo
• Lajos Géza: Azok a csodálatos Coen-fiúk Portré
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Eurochart
• Bikácsy Gergely: Krampusz-isten a fagylaltozóban Isteni komédia

• Bikácsy Gergely: A bűn Ikaruszai Orson Welles
• Déri Zsolt: Fényösvény Beszélgetés Henri Alekannal
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Kései napfelkelte Várna
VIDEÓ
• Vitézy Zsófia: Táncoló kamera
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Magyar kosztüm Szökés
• Ardai Zoltán: Go West Honfoglalás
• Turcsányi Sándor: Vérszörf Szürkülettől pirkadatig
• Fáy Miklós: Tarantino-zenék
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Gyóntatószék
• Simó György: Szájból szájba
• Tamás Amaryllis: Őt is anya szülte
• Simó György: Zűr az űrben
• Hungler Tímea: Elvált nők klubja
• Nagy Eszter: Hajszál híján szeretem
• Speier Dávid: Mindhalálig
POSTA
• Szomjas György: Tisztelt Szerkesztőség!
• Bakács Tibor Settenkedő: Tisztelt Szomjas György!

• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Harcmezőre küldött könyvek

Levél-féle a drebbuchról

Jancsó Miklós

Miért írnak ma Magyarországon filmforgatókönyvet? Kik írnak, hogyan írnak, kinek írnak?

 

A film in se nem az írott malaszt, hanem maga a kép, a kép, aminek nem sok köze van ahhoz, amit papírra vetettek, mert az úgynevezett mozgóképet nem tollal, hanem-ugye milyen furcsa-kamerával írják, meg azoknak az arcával írják, akik testüket, sőt néha lelküket is adják arra a hülyéskedésre, amit mozgóképnek szoktak nevezni, legyen az akár a dallas, akár a patyomkin, nem beszélve az újabbakról, beleértve tarantinót is, a forgatókönyv csupán belég, papír, ami igazolást ad, mint a személyi, meg más efféle sárga folt, amit az emberiség (emberiség?) arra talált ki, hogy aktákba írhassa, miről álmodoztunk, a forgatókönyv, ki a fene találta ki a drehbuch magyarítását?, csak nem kazinczy, szóval ez a drehbuch, ez bécsben a niksz, vagyis a nagy semmi, mert éppen most nézem grunwalsky utriusát, nos, ha azt valaki le tudja írni, pláne jó előre, úgy ahogy a vásznon most látható, annak kinyalom a seggét, már bocsánat a szóhasználatért, de ma már így beszélnek pesten a legjobb családokban is, sőt, ha lenne igazi arisztokráciánk, még a grófok, bárók és egyéb válogatott legények is így beszélnek, szándékosan nem írtam válogatott cigánylegényeket, mert tele van a hócipőm a hétköznapi rasszizmussal, a cigányviccekkel meg a cigánybűnözéssel, bár manapság ekszpressziszverbisz így nem emlegetik, és persze az a rendőrtábornok, aki kitalálta ezt a kifejezést, de lehet, hogy nem is ő találta ki, máig a helyén ül, sőt még magasabbra kúszik a létrán, és az a létra, úgy látom az égig ér, és persze lehet, hogy nem is ő találta ki az egészet, és most hallom, hogy az a lajtorja elakadt valami kemény felhőben, az illetőt leléptették, na, persze nem a cigányok miatt, szóval a jóslatom nem jött be, csak az vígasztal, hogy nostredamus se vált be, hát istenem, de kanyarodjunk vissza a drehbuchhoz, azt én is elkövetem még manapság is, hernádival vagy másokkal, vagy másokkal és hernádival, de azt is mondhatom, hogy ezzel napra nap adok egy pofont a szarnak, mert legutoljára is berlinben egy kedves amerikai pasas azt mondta, nagyon jó ez a könyv, még szerezni is tudna rá pénzt, ha elsőfilmes lennék, vagy másod, de ha bárkinek prezentálná ezt az ismételten megdicsért könyvet, az a bárki úgyis meggyőzhetetlen lenne, mert az a bárki, bármi van leírva a papírra, az a bárki úgyis tudná, hogy milyen film lenne belőle, mert az a bárki ismeri azt, amit eddig, pontosabban eleddig csináltam, és bizony az a bárki nem szeretné, hogy olyan film születne ebből az ismételten nagyon szimpatikus drehbuchból, szóval olyan szülessen, amit ő már előre el tud képzelni, mert az a bárki már látott tőlem filmfélét és feláll a szőr a hátán, ha rágondol, mert az úgy jön az eladható mozgóképhez, mint az amerikai futball a körkötőgéphez, ami magyarul, vagy inkább amerikaiul azt jelenti, hogy kívül tágasabb, tessék már abbahagyni ezt a mesterséget, az idő túllépett, maga, mármint én, megragadt, megrekedtem valahol macpherson és arany jános között, és az még hagyján lenne, de thaly kálmánnál, és különben is ki a francot érdekel egy vénember, ez a szakma a fiataloké, amiben persze van is valami, meg azoké, akik tudják, mire kell használni a fiatalokat, mert ez a szakma azoké, akik érzik a szelet, ils sont dans le vent, mert a milliók, a dollárok nem arra valók, hogy az ősönbe szórják, hanem hogy faljanak, mert az, akit mecénásnak hívtak, sose létezett, mert az is, akiről elnevezték, ezt az álpentraumot, írhattam volna magyarul is, legalább annyira kifejező a lidércnyomás, de az álpentraum jött a tollamra, mert rotringot használok, szóval ő maga is abban az antikvitásban, azaz régmúltban, ő maga is arra adott pénzt, pénzt, aminek mint tudjuk szaga van, szóval arra adta, hogy a nagypofáját még nagyobbra táthassa és a mecénáskodás örve alatt még többet nyúljon le innen-onnan, mert maecenes qui non sunt, nulla montio fiat, hogy könyves kálmánt parafrazáljam, persze lehet, hogy rosszul, de az a lényeg, hogy a drehbuch semmi más, mint a produszer biztosítéka a sok gőzfejű ellen, hogy senki se csinálhasson mást, mint ami írva vagyon, meg ellenőrizhető vagyon, a drehbuch annak van, aki eljutott abba a magasba vagy mélységbe, ahol önmagát ellenőrzi, ó megboldogult csermanek bácsi, földig ér a hagyatékod, szóval eljutott odáig, hogy önmaga szakácsa legyen és már előre tudja, mi az ehető, mi az emészthető, aki meg nem tudja, az tanulja meg, aki meg nem tanulja meg, az húzzon, hogy az ómáriasiralom aranyveretét idézzem, húzzon a sunyiba...

... v. ö.... Élj jól vagy dögölj meg!...

folytatnám, de unnád, tudod, hogy nem élsz lazacon, amíg tőkések adnak munkát, a tőkésé a haszon... pardon...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/02 08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1396