KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Velence vár

Rudolf Dániel

Venise n'est pas en Italie – francia, 2019. Rendezte és írta: Ivan Calbérac. Kép: Vincent Mathias. Zene: Laurent Aknin. Szereplők: Helie Thonnat (Emile), Benoit Poelvoorde (Bernard), Valérie Bonneton (Annie), Eugéne Marcuse (Fabrice), Coline D’Inca (Natacha). Gyártó: Asifilms / StudioCanal / Scope Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 95 perc.

 

A franciák újfent előrukkoltak egy közepesen vicces, de annál fárasztóbb komédiával, amely nyári limonádénak elmegy, ám ez a legtöbb, amit a javára írhatunk. Ivan Calbérac rendező saját regényét adaptálta vászonra, melynek középpontjában a 15 éves, gátlásokkal küzdő Emile és lakókocsiban élő, enyhén szólva bogaras szülei állnak. Előbbi annak rendje s módja szerint alaposan belezúg egyik osztálytársnőjébe, a lány pedig csodák csodájára meghívja őt komolyzenei fellépésére. A probléma mindössze annyi, hogy a hangversenyre Velencében kerül sor, a cikibbnél is cikibb szülők pedig kieszelik, hogy közös családi vakáció keretében juttatják el csemetéjüket a festői olasz helyszínre.

Sokszor láttuk már azt a fajta családi road movie-t, melyben a diszfunkcionális família tagjai egy közös utazás során gondolják újra, és hozzák helyre kapcsolatukat (A család kicsi kincse, Rumlis vakáció, Família rodente). A Velence vár valami hasonlóra tesz kísérletet, az író-rendezőt azonban láthatóan jobban érdekli a szülők eltúlzott excentrikussága (az apa szerepében a belga komikus-sztár, Benoît Poelvoorde grimaszol nagy elánnal), és a belőle eredő, igencsak erőltetett helyzet- és jellemkomikum.

Calbérac filmje akkor működik a legjobban, mikor a szülők helyett Emile nézőpontjára koncentrál. Ekkor fel-felbukkan egy őszintébb, emberi szál, mellyel bárki könnyen azonosul, aki volt valaha kamasz. A szerencsétlen, naiv srác kedves bénázásán akaratlanul is mosolyra húzódik a szánk, jóval inkább, mint a szülők görcsösen viccesnek szánt bohóckodásán. Kár, hogy mindez nincs jobban kidolgozva: hiába a kilencven perces játékidő, a cselekmény hamar elsikkad, a néző pedig azon kapja magát, hogy a sokadik fárasztó viccet ásítja végig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14256