KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2020/március
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: „A forgalmazási felületek kibővültek” Beszélgetés Káel Csabával
• Soós Tamás Dénes: „Nem kicsi, nem olcsó” Kerekasztal-beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Győri-Drahos Martin: Szorongó ifjúság PÁRHUZAMOS MONTÁZS: Sodrásban // Macerás ügyek
• Kolozsi László: A húsleves muzsikája Jeney Zoltán filmzenéi
• Varga Zoltán: Színköltészet és zenevarázs Richly Zsolt (1941–2020)
MARCO BELLOCCHIO
• Csantavéri Júlia: Remények és ólomévek Marco Bellocchio
• Kovács Patrik: Éjsötét győzelem Az első áruló
JAN HřEBEJK
• Gerencsér Péter: Befejezetlen múlt idők Jan Hřebejk filmjei
ÁLLATI ELMÉK
• Kovács Gellért: Digitális idomárok CGI-meseállatok Hollywoodban
• Nemes Z. Márió: Majomparádé Mit tett Jack?
• Megyeri Dániel: A macska, aki meg sem szólalt Garfield
MŰVÉSZ-ÉLETRAJZOK
• Borbíró András: A tehetség átka A művészportrék közhelyei
• Palotai János: Mű és modelljei A Mű szerző nélkül háttere
FILMEMLÉKEZET
• Gelencsér Gábor: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Pápai Zsolt: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Varga Zoltán: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Murai András: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Bakos Gábor: Őskép-kutatás Gaál István: Keralai mozaikok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Pólik József: Körhinta a viharban Platón barlangmozija
TELEVÍZÓ
• Benke Attila: Szerelmek a magyar ugaron Bátrak földje
• Baski Sándor: Álarccal a traumák ellen Watchmen
KRITIKA
• Kovács Bálint: Azért az oroszlán az úr
• Teszár Dávid: Ember a gépezetben Sajnáljuk, nem találtuk otthon
• Vincze Teréz: Nő a férfiak dzsungelében Isten létezik, és Petrunijának hívják
• Tóth Péter Pál: Túlélések A feltaláló
HATÁRSÁV
• Pethő Réka: Obiectiva Theodora A színésznő élete
MOZI
• Gelencsér Gábor: Világpolgárok
• Kovács Kata: A nevek dala
• Baski Sándor: Swallow
• Kránicz Bence: Inkább lennék özvegy
• Rudolf Dániel: Közel a horizonthoz
• Pazár Sarolta: Tess és én – Életem legfurcsább hete
• Vajda Judit: Ailo – Egy kis rénszarvas nagy utazása
• Alföldi Nóra: Mint egy főnök
• Kovács Patrik: Úriemberek
• Huber Zoltán: Talpig fegyverben
• Fekete Tamás: Öngyilkos túra
• Lovas Anna: Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása)
DVD
• Benke Attila: Nincs akadály
• Varga Zoltán: Szellemirtók
• Lubianker Dávid: Talk Show
• Lubianker Dávid: Talk Show
• Kovács Patrik: Szombat esti láz
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Alan Moore tanulóévei

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A feltaláló

Túlélések

Tóth Péter Pál

A feltaláló kálváriáját felidéző Cseppben az élet sorozat több teret engedett a nézőnek, mint az üzenetekkel túltelített moziváltozat.

 

A Dr. Béres József biokémikus által kikísérletezett cseppek története a hazai szocializmus egyik legemblematikusabb „sztorija” volt, amennyiben az orvosi, egészségügyi vonatkozásokon túlmutató módon a Rendszer, a lényegi, durva embertelenségét már magabiztosan palástolni képes, az ideológiai alapú elnyomás helyett már a különalkuk bonyolult rendszerét építgető, virágzó kádárizmus valódi arcát tükrözte vissza. Egy agrárszakember illegálisan kreált, ám nagy százalékban hatásosnak bizonyult rákgyógyszerét talán szerencsésebb sorsú országokban sem lett volna könnyű elfogadtatni az orvostársadalommal, Magyarországon azonban politikai gellert is kapott az ügy. A találmányt mereven elutasító, a feltalálót nyilvánosan megalázó és meghurcoló hatalom a szerért a kutató vidéki háza előtt türelmesen sorban álló, olykor százas nagyságrendű tömegben okkal látta meg a dolgok állásával szembeni elégedetlenséget, a gondoskodónak magát szívesen láttató hatalommal szembeni nyílt bizalmatlanságot: valóságos demonstrációnak hatott ez a csodában (nem is hiába) reménykedő emberáradat.

A kutató életéről tévésorozatot, majd abból mozifilmet készítő alkotók sem gondolták ezt másképp. Akire itt a korrupt és szervilis, korlátolt, ám ravasz, minden aljasságra kész pártvezetés lecsap, az egy elkötelezett, törekvéseiben el sosem bizonytalanodó, saját egzisztenciáját, egészségét az ügyért habozás nélkül kockára tévő valóságos szent. Ami lehet, hogy nem áll távol az igazságtól – csak nem lehet róla pátosz nélkül beszélni. Főleg, ha nem is akarnak. Itt, ha valami nagy elhatározás történik, akkor könnyek gyűlnek a szembe vagy ökölbe szorul a kéz, és himnikus zene szól. (Voltaképpen szakadatlanul himnikus zene szól.) Béres a puszta létével is kritizálja a legvidámabb barakk léthazugságait, de ha kell, be is olvas az elvtársaknak, szükség esetén hazafiságból is kioktatván őket. Itt nincs egyetlen jelenet, egyetlen gesztus sem, amelynek ne volna valamilyen mögöttes értelme, valami dramaturgiailag odarakott közlendője, valami tanulsága, aminek levonását sem bízzák a nézőre, tüstént szavakba is önti valaki, lehetőleg nagyon komolyan és nyomatékosan.

Habár az országot alkalmatlan, szűklátókörű, szolgalelkű és hatalmukkal visszaélő vezetői züllesztették egzisztenciális-erkölcsi romhalmazzá, mégis: az állampárti viszonyok ennyire egysíkú felrajzolása egyrészt didaktikus, másrészt felszínes. Miközben a végső dramaturgiai csavarnak szánt történés, nyilván az alkotók szándéka ellenére, arról tanúskodik, hogy a Rendszer mégis működik, mert képes az önkorrekcióra: lám-lám, komoly értelmiségiek (Nagy László) közbenjárása nyomán az egyik főelvtárs (Pozsgay Imre) a másik főelvtárs (Aczél György) szemhunyása mellett egyrészt kivágja a hatalomból a galád antagonista elvtársat, majd pedig megmondja a bírónak, hogy milyen (felmentő) ítéletet hozzon az éppen börtönnel fenyegetett feltalálónak. Sőt, mindjárt, kész tervet (majd a gyógyteák közt árulják a Béres Cseppet) s a terv mellé végrehajtót (épp irodájában van a herbáriás igazgató) is mellékel. Mindezt az ítélethozatal előtti szünetben! Mi ez, ha nem hatékonyság? És a rendező, Gyöngyössy Bence éppen erre a bizarr fordulatra (bár a jó ügy érdekében, de mégis csak egy bírót utasítgat egy főelvtárs) nem reflektál, pedig itt lehetne megragadni nem csak a kádárizmus, de a Kádár kora előtt is ismert, s a rendszert máig túlélő szellemiség lényegét. Ehelyett euforikus fináléban dicsőül meg a végre elismert feltalálóval együtt maga a kerülőutak ismeretén és okos kihasználásán alapuló gondolkodásmód. Az erkölcsi feddhetetlenség és a számító okosság.

 

A feltaláló – magyar, 2020. Rendezte: Gyöngyössy Bence. Írta: Petényi Katalin, Kabay Barna, Gyöngyössy Bence, Czető Bernát László, Fonyódi Tibor. Kép: Csukás Sándor. Zene: Balázs Ádám, Csont István. Szereplők: Gáspár Tibor (Béres József), Huszárik Kata (Katóka), Für Anikó (Irén), Székely B. Miklós (Imre), Hatházi András (Hollósi), Seress Zoltán (Mátyus), Bede-Fazekas Szabolcs (Nógrádi), Lukács Sándor (Makai), Trill Zsolt (Nagy László). Gyártó: MTVA Duna Televízió. Forgalmazó: Pannonia Entertainment. 120 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14450