KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2020/március
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: „A forgalmazási felületek kibővültek” Beszélgetés Káel Csabával
• Soós Tamás Dénes: „Nem kicsi, nem olcsó” Kerekasztal-beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Győri-Drahos Martin: Szorongó ifjúság PÁRHUZAMOS MONTÁZS: Sodrásban // Macerás ügyek
• Kolozsi László: A húsleves muzsikája Jeney Zoltán filmzenéi
• Varga Zoltán: Színköltészet és zenevarázs Richly Zsolt (1941–2020)
MARCO BELLOCCHIO
• Csantavéri Júlia: Remények és ólomévek Marco Bellocchio
• Kovács Patrik: Éjsötét győzelem Az első áruló
JAN HřEBEJK
• Gerencsér Péter: Befejezetlen múlt idők Jan Hřebejk filmjei
ÁLLATI ELMÉK
• Kovács Gellért: Digitális idomárok CGI-meseállatok Hollywoodban
• Nemes Z. Márió: Majomparádé Mit tett Jack?
• Megyeri Dániel: A macska, aki meg sem szólalt Garfield
MŰVÉSZ-ÉLETRAJZOK
• Borbíró András: A tehetség átka A művészportrék közhelyei
• Palotai János: Mű és modelljei A Mű szerző nélkül háttere
FILMEMLÉKEZET
• Gelencsér Gábor: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Pápai Zsolt: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Varga Zoltán: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Murai András: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Bakos Gábor: Őskép-kutatás Gaál István: Keralai mozaikok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Pólik József: Körhinta a viharban Platón barlangmozija
TELEVÍZÓ
• Benke Attila: Szerelmek a magyar ugaron Bátrak földje
• Baski Sándor: Álarccal a traumák ellen Watchmen
KRITIKA
• Kovács Bálint: Azért az oroszlán az úr
• Teszár Dávid: Ember a gépezetben Sajnáljuk, nem találtuk otthon
• Vincze Teréz: Nő a férfiak dzsungelében Isten létezik, és Petrunijának hívják
• Tóth Péter Pál: Túlélések A feltaláló
HATÁRSÁV
• Pethő Réka: Obiectiva Theodora A színésznő élete
MOZI
• Gelencsér Gábor: Világpolgárok
• Kovács Kata: A nevek dala
• Baski Sándor: Swallow
• Kránicz Bence: Inkább lennék özvegy
• Rudolf Dániel: Közel a horizonthoz
• Pazár Sarolta: Tess és én – Életem legfurcsább hete
• Vajda Judit: Ailo – Egy kis rénszarvas nagy utazása
• Alföldi Nóra: Mint egy főnök
• Kovács Patrik: Úriemberek
• Huber Zoltán: Talpig fegyverben
• Fekete Tamás: Öngyilkos túra
• Lovas Anna: Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása)
DVD
• Benke Attila: Nincs akadály
• Varga Zoltán: Szellemirtók
• Lubianker Dávid: Talk Show
• Lubianker Dávid: Talk Show
• Kovács Patrik: Szombat esti láz
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Alan Moore tanulóévei

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nevek dala

Kovács Kata

The Song of Names – kanadai-magyar, 2019. Rendezte: François Girard. Írta: Jeffrey Caine. Kép: David Franco. Zene: Howard Shore. Szereplők: Tim Roth (Martin), Clive Owen (Dovidl), Catherine McCormack (Helen), Saul Rubinek (Feinman). Gyártó: Serendipity Point Film. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 113 perc.

 

Dovidl Rapoport, az ifjú hegedűvirtuóz koncertje az 1951-es londoni zenei élet legkiemelkedőbb eseményének ígérkezik, ám a várva várt rendezvényen a művész nem jelenik meg, cserbenhagyva nemcsak izgatott közönségét, de legjobb barátját, Martint is. A két idősíkon futó cselekmény Martin harmincöt évvel későbbi nyomozását követi a férfi után, valamint felfedi barátságuk kezdetét és azt, hogy a zsidó származású kisfiú hogyan került Varsóból Londonba, Martin nagyvonalú családja pártfogásába a második világháború előtt, és nekik köszönhetően hogyan menekült meg az elhurcolástól, valamint, hogy hogyan bukkant elveszett családtagjai nyomára. François Girard zenei témájú filmjeit a mostanival együtt trilógiává kerekíti (a zenéért Oscarral díjazott A vörös hegedű és A kórus után), és bár továbbviszi a történelmi traumák, és a zseniként felnövés tematikáját, a korábbi filmek leginkább szembeötlő megoldatlanságát, a cselekmény túlzsúfoltságát ugyancsak hordozza.

 Markáns szerzői stílus híján Girard túl sok történetszálat szeretne ugyanis a középpontba emelni, miközben elsikkad többek között, hogy Martinnal mi történt keresést megelőző három évtizedben, ha ilyen intenzíven foglalkoztatta Rapoport sorsa, valamint elmarad annak a kibontása is, hogy a két férfi között álló asszony pontosan milyen szerepet játszott abban, hogy Dovidl eltűnt. Martin szerepében Tim Roth és Rapoportéban Clive Owen is nagyon visszafogott és hiteles, mint ahogyan az önhitt, ám törékeny csodagyereket, és a vele szembeszálló úrifiút alakító gyerekszínészek is kiválóak. A film elsősorban az emlékezet, a túlélők bűntudata és a traumafeldolgozás kérdésköreit vizsgálja, miközben zavaró, hogy a központinak tűnő zenei téma – vagyis a művészet ereje, az ebbe vetett hit és a megszállottság témája – ugyancsak inkább díszítőelemként funkcionál. A detektívszálon kutatott válaszok túlságosan is egyértelműek, azt, hogy Rapoport eltűnésének hátterében a holokauszt feldolgozhatatlan traumája áll, szinte végig sejtjük, a tények felfedésének jelenetei között pedig egyaránt akad fojtogatóan feszült és üresen semmitmondó is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14467