KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2020/március
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: „A forgalmazási felületek kibővültek” Beszélgetés Káel Csabával
• Soós Tamás Dénes: „Nem kicsi, nem olcsó” Kerekasztal-beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Győri-Drahos Martin: Szorongó ifjúság PÁRHUZAMOS MONTÁZS: Sodrásban // Macerás ügyek
• Kolozsi László: A húsleves muzsikája Jeney Zoltán filmzenéi
• Varga Zoltán: Színköltészet és zenevarázs Richly Zsolt (1941–2020)
MARCO BELLOCCHIO
• Csantavéri Júlia: Remények és ólomévek Marco Bellocchio
• Kovács Patrik: Éjsötét győzelem Az első áruló
JAN HřEBEJK
• Gerencsér Péter: Befejezetlen múlt idők Jan Hřebejk filmjei
ÁLLATI ELMÉK
• Kovács Gellért: Digitális idomárok CGI-meseállatok Hollywoodban
• Nemes Z. Márió: Majomparádé Mit tett Jack?
• Megyeri Dániel: A macska, aki meg sem szólalt Garfield
MŰVÉSZ-ÉLETRAJZOK
• Borbíró András: A tehetség átka A művészportrék közhelyei
• Palotai János: Mű és modelljei A Mű szerző nélkül háttere
FILMEMLÉKEZET
• Gelencsér Gábor: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Pápai Zsolt: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Varga Zoltán: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Murai András: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Bakos Gábor: Őskép-kutatás Gaál István: Keralai mozaikok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Pólik József: Körhinta a viharban Platón barlangmozija
TELEVÍZÓ
• Benke Attila: Szerelmek a magyar ugaron Bátrak földje
• Baski Sándor: Álarccal a traumák ellen Watchmen
KRITIKA
• Kovács Bálint: Azért az oroszlán az úr
• Teszár Dávid: Ember a gépezetben Sajnáljuk, nem találtuk otthon
• Vincze Teréz: Nő a férfiak dzsungelében Isten létezik, és Petrunijának hívják
• Tóth Péter Pál: Túlélések A feltaláló
HATÁRSÁV
• Pethő Réka: Obiectiva Theodora A színésznő élete
MOZI
• Gelencsér Gábor: Világpolgárok
• Kovács Kata: A nevek dala
• Baski Sándor: Swallow
• Kránicz Bence: Inkább lennék özvegy
• Rudolf Dániel: Közel a horizonthoz
• Pazár Sarolta: Tess és én – Életem legfurcsább hete
• Vajda Judit: Ailo – Egy kis rénszarvas nagy utazása
• Alföldi Nóra: Mint egy főnök
• Kovács Patrik: Úriemberek
• Huber Zoltán: Talpig fegyverben
• Fekete Tamás: Öngyilkos túra
• Lovas Anna: Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása)
DVD
• Benke Attila: Nincs akadály
• Varga Zoltán: Szellemirtók
• Lubianker Dávid: Talk Show
• Lubianker Dávid: Talk Show
• Kovács Patrik: Szombat esti láz
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Alan Moore tanulóévei

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Úriemberek

Kovács Patrik

The Gentlemen – brit-amerikai, 2020. Rendezte és írta: Guy Ritchie. Kép: Alan Stewart. Zene: Christopher Benstead. Szereplők: Matthew McConaughey (Pearson), Charlie Hunnam (Raymond), Hugh Grant (Fletcher), Colin Farrell (Coach), Michelle Dockery (Rosalind), Eddie Marsan (Dave). Gyártó: Miramax. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 113 perc.

 

Napjainkban keresve sem találhatnánk Guy Ritchie-nél ellentmondásosabb mozidirektort. Megtört pályaív az övé: első szárnycsapásai rögtön az egekbe lendítették (A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, Blöff), majd meredek mélyrepülésbe kezdett – előbb megrabolta saját mítoszát (Revolver, Spíler), aztán szériagyártott hollywoodi blockbusterekre (Sherlock Holmes, Az U.N.C.L.E. embere, Aladdin) szakosodott. Az álomgyári vargabetűk után a britek  Tarantinója most mintha megkísérelné egyenesbe fordítani karrierjét. Az Úriemberek ugyan nem kockáztat sokat, és a megújulás reményével sem kecsegtet, mégis úgy kell a mai gengszterműfajnak, akár egy falat kenyér.
Ritchie a nosztalgia hullámvasútjára ülteti nézőjét: ezúttal is a londoni alvilág színpompás kulisszái mögé kalauzol, s pénzéhes drogbárók gyilkos konkurenciaharcáról regél. A zsáner hajdani, reformszellemiségű mestere újra teljes vértezetében lép elénk: a dinamikus cselekményépítkezés, a karikatúrába oltott, rajzfilmszerű figurák, a sziporkázó dialógusok és a virgonc akasztófahumor most is imponáló elegyet alkot. Ráadásul olybá tűnhet, mintha az Úriemberek nem is egy középkorú veterán műfaji kommentárja volna, hanem egy zöldfülű újonc erőfitogtatása: a fordulatok – kiváltképp az utolsó negyedórában – túl szorosan követik egymást, Ritchie pedig ötletszerű megoldásokat húz elő a kalapból, csak azért, hogy átkos sorsú gengszterhősei végül révbe érkezzenek. Nagy kár a szerkezeti problémákért és az obligát happy endért, ám az Úriemberek csiszolatlansága ellenére is elragadó mozi. Letűnt időket idéző bája, seregnyi remekbeszabott karaktere, markáns képi világa foglyul ejt, arról nem is beszélve, hogy a mű a mozgóképes önreflexió egyszerre izgalmas és furfangos példája. Bízzunk benne, hogy e vérrel pettyezett nagyvárosi mese révén Ritchie főnixmadárként támad fel hamvaiból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14473