KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2020/június
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Létay Vera (1935-2020)
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „A mozikkal együtt sírunk, együtt nevetünk”
• P. Szabó Dénes: A viszály magvai Jancsó-filmek a rendszerváltásról – 2. rész
• Báron György: Kortársunk, Voltaire Candide
• Morsányi Bernadett: Idő van Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Harcmodor hidegháborúban Békeidő
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Családban marad Hirokazu Kore-eda
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Sóhajok és sikolyok Dario Argento-portré – 2. rész
• Nemes Z. Márió: A lehetetlen film filozófiája A horror filozófiája
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Varró Attila: Barbárok a tudatküszöbön Richard Corben: Neverwhere
• Baski Sándor: Pszichedelikus mélyfúrások Az éjféli evangélium
LATIN PANORÁMA
• Lénárt András: A Disney-küldetés Amerika-közi filmpolitika
• Barkóczi Janka: Távoli hangok Kleber Mendonça Filho és az új brazil film
• Bácsvári Kornélia: Síkváltások Karanténnapló
NÉMET PANTEON
• Schreiber András: A lefejezett próféta Friedrich Wilhelm Murnau
• Martin Ferenc: Tájba vetített érzelmek Murnau és a miliő
KÖNYV
• Kránicz Bence: Jelmezes rajongók A képregényfilm
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Apokalipszis itt és most? Világjárvány a videójátékokban
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: A történelemnek nincs vége Homeland
• Pernecker Dávid: Se isten, se sors Devs
• Kovács Gellért: Megcselekedte, amit megkövetelt Romlott oktatás
• (X) : Rejtett kincsek Az HBO eredeti játékfilmjei
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Batman új arcai Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Devs

Se isten, se sors

Pernecker Dávid

Alex Garland első sorozatába is belevette létkérdéseit.

A Devs cselekményét és történetvezetési módját tekintve is kompromisszumokat kerülő, bátor alkotás, mely tökéletesen illeszkedik Alex Garland életművébe. A folyamatosan fenntartott rideg rejtélyességében, lételméleti mélyfúrásában és csattanó-központúságában felmondhatatlanná tett, Stanisław Lem és Philip K. Dick legjobbjait idéző történet középpontjában a Nick Offerman által megformált Forest áll, aki mindenki felett álló megszállott egoista techzseniként az Ex Machina Nathanével rokon: az innováció termékei a kezük között egy hatalmát önző érdekek mentén gyakorló isten eszközévé válnak. Ami az Ex Machinában a mesterséges intelligencia volt, az a Devsben a matematikai-informatikai kódoláson és kvantum-egyenleteken alapuló determináció, Forest pedig saját isteni gépteremtményének képernyőjébe meredve úgy válik önmaga démonává, ahogy a Napfény mitikus csillagának mérgező fényébe merülő űrtudósok. Ahogy Garland korábbi munkáiban, a Devsben is az istent játszó ember tettei (jelen esetben az ember alkotta istengép) valamint a sors (jelen esetben a sors nem-léte) elfogadásának terhe az, ami megtöri, vagy épp megvilágosítja az hőseit.

Garland első szerzői szériarendezésében egy lakonikus, lassú tempóban kibomló, időben és térben jelzetlenül ugráló, ugyanakkor letisztult cselekményvezetési struktúrát épít, melyben vaskos kritikai felhanggal megfogalmazott egzisztencialista kérdései egy ’70-es éveket idéző szikár, feszült és erőszakos összeesküvés-thriller kulisszái mögött lebegnek baljós homályban.

Garland főhősnője, Lily (Sonoya Mizuno az Ex Machina kultikus táncjelenetéből) a szerző korábbi főszereplőihez hasonló megfigyelő karakter. Ahogy A part Richardja bámul a hippikommuna szép új világába, ahogy az Expedíció Lenája vizsgálja a neonszín prizma-anomáliát, úgy szembesül Lily – és persze a néző – a techmogul igazi felfedezésével. Miként azonban Garland hősei, Lily sem színtiszta passzív megfigyelő, a megfigyeltet meg is változtatja. Legalábbis megpróbálja. Garland a lány sokkolt tekintetén keresztül beszél az embertelenség emberarcúságáról: Forest mindent – szó szerint mindent – megváltoztató, minimum etikátlan tettei mögött kifejezetten összetett emberi és megindító ok áll.

A Devs az író-rendező legrészletesebb elemzése annak a műveit meghatározó filozófiai útvesztőnek, mely az individualizmus, a szabad akarat és a determinizmus közötti senkiföldjén tekereg. A lassú és hosszú dialógusok, a Garland korábbi filmjeit idéző dekadens és emlékezetes díszletek, a gép szakrális aranyszínének kontrasztja a mindennapok mattjával, a precízen komponált beszédes képek, a bibliai utalások, a kíméletlen csendek és a kitűnő hangkulissza (pazarul kiválasztott dalok és eklektikus zajok, búgások) szuggesztív, nehezen megragadható hangulatot teremt. A sajátos atmoszféra a történet szerves részévé válik: a Devs egyszerre nehezen megfogható enigma és megoldásra váró rejtvény, mely az emberség-és emberiségtudatot meghatározó kérdésekről érzékenyen gondolkodtat el. Garland állítása akár ijesztő is lehet: csak egy előre megszabott idővonalon mozgunk, igazi döntéslehetőség, szabad akarat nélkül. A jövőnket a technológia olyannyira tökéletesítette, hogy azt már jövőnek sem lehet nevezni. Ennek tükrében a Devs leginkább Garland The Tesseract című regényével mutat hasonlóságot, melynek szereplői a sors, a sansz, a téridő, a kollektív emlékezet és a közös végzet kérdéseibe veszve elemzik egzisztenciájukat. A Devsben azonban – ellentétben a The Tesseracttal – Garland nem akar túl sokat markolni. A kevesebb több, az üzenet artikuláltabb: ha minden előre kiszámítható és kiszámított, akkor utólag is rekonstruálható. Nincs beleszólásunk semmibe. Se isten, se egyéniség, se jó, se rossz, se semmi. Ahogy pedig Garland megtalálja a nyugvópontot ebben a rémálomszerűen steril és nihillel kacérkodó gondolatban, az egyszerre megrázó és felemelő, katartikus. 

 

DEVS – amerikai, 2020. Rendezte és írta: Alex Garland. Kép: Rob Hardy. Zene: Geoff Barrow, Ben Salisbury, The Insects. Szereplők: Sonoya Mizuno (Lily), Nick Offerman (Forest), Alison Pill (Katie), Jin Ha (Jamie), Zach Grenier (Kenton), Stephen McKinley Henderson (Stewart), Cailee Spaeny (Lyndon). Gyártó: DNA Films / FX Productions. Az HBO bemutatója. 8x50 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/06 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14556