Magyar MűhelyVitézy László: BékeidőFalusi tűzfészekBenke Attila
A „szocialista vidékpolitika” háborús övezetté változtatja a falut Vitézy filmjében. Vitézy László 1980-ban bemutatott Békeidője a hetvenes évek magyar dokumentarista játékfilmes irányzatának jeles képviselője, ami későbbi filmje, a Vörös föld (1982) mellett alig veszített frissességéből, a felvázolt társadalmi-politikai állapotok a mai néző számára ismerősek lehetnek. Sajnálatos módon egy politikai töltetű botrány miatt is aktuálissá vált. A rendező először a címegyezés miatt plágiummal vádolta Hajdu Szabolcsot filmje 2020 áprilisi bemutatója előtt. Majd később kiderült, Vitézy azt nehezményezi, hogy így a két Békeidő „összemosódik”, amit Hajdu, valamint a főszerepeket játszó Schilling Árpád és Sárosdi Lilla korábbi politikai szerepvállalása miatt semmiképp sem szeretne. Pedig a két alkotás társadalomkritikája hasonló: bemutatják, hogy milyen káros következménye van annak, ha a mindenkori hatalom ideológiája átitatja az emberek hétköznapjait. Vitézy filmjének története egy kitalált, de nagyon is tipikus aprófaluban, Borsányban játszódik, amelynek lakói sorra költöznek el a megfelelő infrastruktúra és jó munkalehetőségek híján. Bencsik Béla téeszelnök fejlesztésekkel és új családok betelepítésével próbálja megmenteni a gazdaságot, ám a helyi hatalmasságok akadályozzák, mert a „szocialista vidékfejlesztés” elveihez tartják magukat, és Borsányt inkább hagynák pusztulni. Bencsik nem áll kötélnek, így megkezdődik a békebeli háború. „Ez a harc lent, az emberek között zajlik, az arénában, a hétköznapokban, békeidőben” – foglalta össze filmje lényegét Hajdu Szabolcs a Filmtettnek. „Nem háborús körülmények között a teljes pusztulás” – egy Magyar Művészeti Akadémia által szervezett 2015-ös beszélgetésen így magyarázta Vitézy László, hogy mire utal filmjének a címe. Hajdunál nincs közvetlen kapcsolat a társadalomban dúló harc és a politikai ideológia között, de a közelmúltból ismerős migránsellenes politikai propaganda rádióhírek formájában rátelepszik a filmbeli emberekre. Vitézy művében ugyan Bencsik csak hazai településekről hív új lakókat Borsányba, de mint beszámolóikból kiderül, a helyi „őslakosok” nem szívlelik őket. Akikre nemcsak a törzsgyökeres borsányiak hivatkoznak „betelepedettekként”, hanem a tanácselnök is, valamint a rendőrök vegzálják őket mondván, hogy a „bevándorlók” szítják például a kocsmai rendbontásokat. Ezzel szorosan összefügg az utolsó jelenet, amelyben a részeg tanácselnök ráveszi társait és Bencsiket, hogy hajtsanak el ahhoz a termálfürdőhöz, amelyhez a téeszelnök utat kezdett el építtetni. Itt a városatya kiordítja magából, mennyire frusztrálja, hogy az ide vezető út már átszeli a megyehatárt, így Bencsik a szomszédos „idegeneknek” kedvezett. A két Békeidőt egymás mellé állítva látható, hogy sok magyarnak teljesen mindegy, hogy országhatáron túli vagy azon belüli az „idegen”, előítéletei vannak, és ellenséges vele szemben. Amennyiben a társadalom tagjai azt tapasztalják, hogy a hatalom képviselője idegenellenes, akkor – mint gyermekek a szülőktől –, eltanulják a xenofób magatartásformákat, viselkedésmintákat. Ha Vitézy László Békeidőjében a szocialista vidékfejlesztés speciálisan az 1970–1980-as évek problémája is, a hatalmasságok hatalomgyakorlási stratégiája mit sem változott. Az „oszd meg és uralkodj” Borsányban és Hajdu Szabolcs filmjének meg nem nevezett városában hasonlóan működik. A hatalom képviselője ellenségképet kreál („betelepedettek”, migránsok), amellyel eltereli a figyelmet a valós problémákról, gyűlöletet és feszültséget kelt, és miközben az „első vonalban” dúlnak a harcok (Bencsik küzdelme a helyiekkel és az új lakókkal, akik az őket ért támadások és a rossz életkörülmények miatt elégedetlenek; Hajdunál tüntetések, bolti és családi veszekedések zajlanak), a „második vonalban” a hatalmasságok leszámolnak riválisaikkal (Bencsiket a közgyűlésen elmarasztalják, majd a tanácselnök részegen lejáratja vezetőtársai előtt). Hajdu Szabolcs filmjében persze nem látjuk, mi zajlik a színfalak mögött (legfeljebb a tüntetőkkel szemben agresszíven fellépő rendőrök módszerei utalnak erre), ezt Vitézy műve mutatja be részletesen. Hajdu inkább a hétköznapi emberek között zajló harcokra koncentrált. Így a két Békeidő nem kioltja, hanem jól kiegészíti egymást. BÉKEIDŐ – magyar, 1980. Rendezte: Vitézy László. Írta: Vitézy László novellájából Szalai Györgyi. Kép: Pap Ferenc. Szereplők: Czink Béla (Bencsik Béla téeszelnök), Fekete András (Vitkai Lajos párttitkár), Bödő Lajos (Pogány Lajos tanácselnök), Kelemen Jenő (Simonits), Kiss Lajos (Ács). Gyártó: Budapest Filmstúdió. 105 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|