KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/április
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Régi szép kritikusközhelyek A 60-as évek „bátor-filmjei”
• Herczeg Zsófia: „Ha látnám a Földet kívülről” Beszélgetés Bucsi Rékával
• Bartal Dóra: A cukormázon is túl Beszélgetés Visky Ábellel
• Szíjártó Imre: Vendégjátékok Orosz színészek magyar filmben
A CSEND MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Északi fény Skandináv klasszikusok
• Kránicz Bence: Ma is ropják valahol 120 éves A táncz
• Ádám Péter: A humor új hulláma Tati, a kívülálló
HOLLYWOODI HATÁRSÉRTŐK
• Greff András: Az ember, aki célra tartott John Huston utolsó évtizede
• Varró Attila: Ragadozók tora Női bosszúfilm
CSEH KORTÁRSAK
• Gerencsér Péter: Kimaxolt csehesség Jan Svěrák
• Varga Zoltán: Elveszett lelkek karneválja Kultmozi: Éjszaka a városban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szedlák Ádám: Utálja a világot, de ez kölcsönös Warren Ellis: Transmetropolitan
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Folytatni a képeket Jonny Greenwood
FILM ÉS VIDEÓJÁTÉK
• Nagy Eszter: Konzolvilágok A videójátékfilm
FESZTIVÁL
• Pazár Sarolta: Északi fények a nappaliban Finn Filmnapok
• Pauló-Varga Ákos: Traumaoldás és önkifejezés BIDF
• Murai András: Fájdalmak országa Új izraeli filmek
• Schreiber András: Nyelvében élnek tovább Perzsa nyelvleckék
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Az emlékezet démonai Két új holokauszt dokumentumfilm
• Roboz Gábor: Józan számítás Még egy kört mindenkinek
MOZI
• Huber Zoltán: A fészek
• Kovács Kata: Fuss
• Alföldi Nóra: Mese a barátságról
• Fekete Tamás: Monster Hunter – Szörnybirodalom
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Antigone
• Árva Márton: Nyom nélkül
• Parádi Orsolya: A boldogság titka
• Varró Attila: Amíg a háború tart
• Varga Zoltán: WolfWalkers
• Roboz Gábor: Cherry
• Margitházi Beja: A Norrtull csapat
• Huber Zoltán: Zulu
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Elvadult jövő, lidérces múlt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

WolfWalkers

Varga Zoltán

WolfWalkers – ír, 2021. Rendezte: Tomm Moore és Ross Stewart. Írta: Will Collins. Zene: Bruno Coulais és Kíla. Gyártó: Cartoon Saloon / Mélusine. Forgalmazó: Apple TV. Feliratos. 103 perc.

 

Tizenegy évbe telt, de megérte: az ezredfordulón indult ír rajzfilmstúdiót, a Cartoon Saloont társalapítóként jegyző Tomm Moore kelta mitológiát felhasználó animációs trilógiája, amely a Kells titkával (2009) kezdődött és A tenger dalával (2014) folytatódott, tavaly teljessé vált a WolfWalkersszel. A gyerekhősöket és a mitikus teremtményeket középpontba helyező cselekmény révén mindkét előzményéhez szorosan kötődik a záródarab, történelmi közege – a 17. századi miliő – pedig a Kells titkához közelíti jobban, de persze az előző Moore-filmek ismerete nélkül is megállja helyét a Ross Stewart társrendezésében készült alkotás.

A WolfWalkerst nem eredetisége fogja animációs alapművé avatni; Miyazaki mestertől A vadon hercegnőjének emlékét éppúgy előhívhatja, mint a Disney első- és másodosztályú klasszikusaiét (Bambi, Pocahontas), sőt – távolabbról – az ínyencek fantasy-favoritja, a Sólyomasszony is eszünkbe juthat. A két világ ellentétét, az emberi és városi, illetve mitikus és természeti létmódok távolságát egyre inkább áthidaló szimbolikus leánytestvér-kapcsolat fordulatai sem mondhatók kiszámíthatatlannak, miként a meseszövés sötétebb tónusok felé navigálását felülíró szívderítő végkifejlet sem – ám az eleven hősnőknek és a jó ritmusú történetvezetésnek köszönhetően a néző hamar a film bűvkörébe kerül. Ez legalább ennyire – ha nem jobban – a rendkívül cizellált vizuális stílus érdeme is: míg a várost szögletes és lapos formákkal jeleníti meg Moore és Stewart, addig az erdő csodáit a színek pompája és az organikus mintázatok érzékeltetik. A WolfWalkers legizgalmasabb képsorai egyfajta szinesztézia jegyében nemcsak azt tartalmazzák, amit futásuk során látnak a farkasok, de egyúttal a szagokat és a hangokat is vizuálissá teszik – ezeknek a részleteknek bízvást kitörölhetetlen helye lesz a rajzanimáció stílustörténetében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14883