KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/április
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Régi szép kritikusközhelyek A 60-as évek „bátor-filmjei”
• Herczeg Zsófia: „Ha látnám a Földet kívülről” Beszélgetés Bucsi Rékával
• Bartal Dóra: A cukormázon is túl Beszélgetés Visky Ábellel
• Szíjártó Imre: Vendégjátékok Orosz színészek magyar filmben
A CSEND MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Északi fény Skandináv klasszikusok
• Kránicz Bence: Ma is ropják valahol 120 éves A táncz
• Ádám Péter: A humor új hulláma Tati, a kívülálló
HOLLYWOODI HATÁRSÉRTŐK
• Greff András: Az ember, aki célra tartott John Huston utolsó évtizede
• Varró Attila: Ragadozók tora Női bosszúfilm
CSEH KORTÁRSAK
• Gerencsér Péter: Kimaxolt csehesség Jan Svěrák
• Varga Zoltán: Elveszett lelkek karneválja Kultmozi: Éjszaka a városban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szedlák Ádám: Utálja a világot, de ez kölcsönös Warren Ellis: Transmetropolitan
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Folytatni a képeket Jonny Greenwood
FILM ÉS VIDEÓJÁTÉK
• Nagy Eszter: Konzolvilágok A videójátékfilm
FESZTIVÁL
• Pazár Sarolta: Északi fények a nappaliban Finn Filmnapok
• Pauló-Varga Ákos: Traumaoldás és önkifejezés BIDF
• Murai András: Fájdalmak országa Új izraeli filmek
• Schreiber András: Nyelvében élnek tovább Perzsa nyelvleckék
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Az emlékezet démonai Két új holokauszt dokumentumfilm
• Roboz Gábor: Józan számítás Még egy kört mindenkinek
MOZI
• Huber Zoltán: A fészek
• Kovács Kata: Fuss
• Alföldi Nóra: Mese a barátságról
• Fekete Tamás: Monster Hunter – Szörnybirodalom
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Antigone
• Árva Márton: Nyom nélkül
• Parádi Orsolya: A boldogság titka
• Varró Attila: Amíg a háború tart
• Varga Zoltán: WolfWalkers
• Roboz Gábor: Cherry
• Margitházi Beja: A Norrtull csapat
• Huber Zoltán: Zulu
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Elvadult jövő, lidérces múlt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fuss

Kovács Kata

Run – amerikai, 2020. Rendezte: Aneesh Chaganty. Írta: Aneesh Chaganty és Sev Ohanian.  Kép: Hillary Spera. Zene: Torin Borrowdale. Szereplők: Kiera Allen (Chloe), Sarah Paulson (Diane), Pat Healy (Ted). Gyártó: Lionsgate. Forgalmazó: Prorom. Feliratos. 90 perc.

 

Aneesh Chaganty a 2018-as, teljes egészében kijelzőkön játszódó Keresés után most egy formanyelvileg szokványos thrillert készített a főszerepben Sarah Paulsonnal, aki a néhány hónappal korábban bemutatott Netflixes Ratched után ismét egy hátborzongató, ám kissé közhelyes alakítással kerül a képernyőre. A hagyományos hajsza-dramaturgiára felhúzott történetben a főiskolára készülő, kerekesszékes Chloe (Kiera Allen első nagyjátékfilmje) ráébred, hogy anyja, aki születése óta elvonultan él vele egy erdőszéli házban, sokkal többet megtesz a szülői kontroll gyakorlása jegyében, mint amit a józan ész megengedne.
Chaganty már előző filmjét is a szülői felelősség témája köré építette, a Keresés végén egy váratlan fordulattal a bűnrészesség árán is védelmező anya toposzát is bevetve; ám a debütfilm legérdekesebb motívuma, a social media és az internet hatása a bűnjelek nélkül induló nyomozásra, ezúttal teljesen hiányzik. A fogvatartott gyerek, legyen szó szülő- vagy családon kívüli bántalmazóról (A lányom nélkül soha, A szoba), a gyermekét megszállottan magához láncoló anya vagy anyós (A vér szava), vagy a torzító veszteségtraumán átesett szülő figurája (A kéz, amely a bölcsőt ringatja) kivétel nélkül a rögeszmés ragaszkodás történeteiben kerül elő. A Fuss látszólag a nem egészséges szülő-gyerek kapcsolat (Beszélnünk kell Kevinről) és a gyermekét bántalmazó anya (Oly sokáig szerettelek...) tabuját piszkálja meg, mígnem a film végi leleplezés egyetlen tollvonással teszi zárójelbe a merész témavállalást. A formailag érdektelen, műfajilag pedig ötlettelen mozik lehetséges kitörési pontja az erőteljes színészi jelenlét, ám – ugyan Allen visz némi színt és humort Chloe meglehetősen unalmas karakterébe – a Fuss ezt a ziccert is kihagyja. A történetben rejlő másik lehetőség az izolált közeg ábrázolása és az atmoszférateremtés, de amit Lenny Abrahamson A szobánál olyan magától értetődően teljesít, az Chaganty-nak teljesen nyilvánvalóan eszébe sem jutott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14888