Streamline moziMargaret Atwood: A szavak erejePethő Réka
Margaret Atwood: A Word after a Word
after a Word is Power – kanadai, 2019. Rendezte és írta: Nancy Lang és Peter
Raymont. Kép: John Westheuser. Zene: Todor Kobakov. Szereplők: Margaret Atwood,
Charles Pachter, Harold Atwood. Gyártó: White Pine Pictures. Forgalmazó: HBO. Feliratos.
52 perc.
Margaret Atwood hazánkban pár évvel
ezelőtt lett igazán ismert, amikor elkészült A szolgálólány meséje kiváló sorozat-adaptációja. A megkésett
népszerűségben annak is szerepe van, hogy hatalmas életművéből kevés mű érthető
el magyarul – szerencsére a Jelenkor Kiadó elkezdte pótolni ezt a hiányosságot –,
noha a huszadik század egyik legjelentősebb alkotójáról van szó. Életútját,
gondolkodását, mindazokat a kérdéseket és problémákat, melyeket fontosnak tart,
teljességében mutatja be a Margaret
Atwood: A szavak ereje című dokumentumfilm, amely most már itthon is
elérhető.
A pörgős iramú portréfilm izgalmasan
tárja elénk az írónő személyiségét, és túlmutat az alkotásain: bemutatja, hogy
merészen áll aktivisták élén, elkötelezett környezetvédő, lelkes
madármegfigyelő és mindeközben derűs és kiváló humorú alkotó. Rengeteg archív
anyag állt a készítők (Nancy Lang, Peter Raymont) rendelkezésére, felvételek
korábbi interjúkról, fotók, videós anyagok az aktivista tevékenységéről. Ennek
köszönhetően élénk és színes képet kapunk az írónőről, aki egy rovartudós
lányaként a természetben nőtt fel, gyerekkorában képregényeket rajzolt, az első
regényét hét évesen írta, és úgy végezte el a Harvard irodalom szakát (publikált
költőként), hogy a könyvtár modern költészeti köteteit tartalmazó részlegére
csak férfiak léphettek be.
A szavak ereje kiválóan
érzékelteti, ahogy Atwood teljes mértékben leveti magáról a címkéket: nem feminista,
csak női nézőpontból mutatta be a társadalmi jelenségeket, amelyek körülveszik,
nem aktivista, csak, mint mondja, nincs munkája, ezért nem veszélyezteti a megélhetését
és bátran felszólalhat ügyekért, amelyek a demokrácia védelmét szolgálják.
Szókimondó és őszinte, frappánsan riposztol bármilyen kérdésre a nyilvánosság
előtt is, miközben végtelen öniróniával reflektál saját világhírére. Lang és
Raymont dokumentumfilmje remekül festi meg a huszadik század második felének
társadalmi problémáit, miközben élvezetes és szórakoztató portréja a zseniális
írónőnek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
