KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/június
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Mari Törőcsik Mari (1935–2021)
• Báron György: Legendák filmszociográfusa Szomjas György (1940-2021)
• Hegyi Zoltán: Mindenütt otthon Szomjas György
• Dárday István: A naplóíró könyörtelen megsemmisülése 1. rész
• Pentelényi László: „Papi” Lénárt István (1921-2021)
NŐK ÉS MODERNITÁS
• Pazár Sarolta: Nők állóháborúja Mai Zetterling (1925-1994)
• Vincze Teréz: Amikor a tudós rendez Susan Sontag: Duet for Cannibals
• Darida Veronika: Csendes összeomlás Chantal Akerman: Jeanne Dielman
• Alföldi Nóra: Az irónia kora Elaine May
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Kikémlelt gondoskodás Maite Alberdi
HÁBORÚK, VÉRMEZŐK
• Varró Attila: Életképek a halál szélén Shigeru Mizuki: Előre a dicső halálba!
• Benke Attila: Meghalni a fehérek Amerikájáért Spike Lee háborúi
• Zalán Márk: Az ártatlanság elvesztése Film és történelem: Gallipoli
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A Zuniverzum tágul? Friss Hús 9.0
• Gerencsér Péter: Disszidensek chartája Cseh Filmkarnevál 2021
• Buglya Zsófia: Hazatalálás Kortárs Heimatfilmek
KÖNYV
• Kovács Kata: Popcornmentes övezet Az ismeretlen Uránia
FILM / REGÉNY
• Fekete Tamás: Az üresség irtózata Jim Thompson: 1280 fő
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Félisteni színjáték Steven S. DeKnight: Jupiter hagyatéka
KRITIKA
• Teszár Dávid: Gyökeret ereszteni Minari – A családom története
MOZI
• Vincze Teréz: A világ dicsősége
• Baski Sándor: Gyilkos szerepben
• Kovács Patrik: A hívatlan
• Varró Attila: Gonosz csoda
• Fekete Tamás: Valaki a túloldalon
• Benke Attila: Mortal Kombat
• Varga Zoltán: Tom és Jerry
• Lovas Anna: Boss Level – Játszd újra
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Belégzés, kilégzés
• Vajda Judit: Másik életem
• Huber Zoltán: Potyautas
• Jordi Leila: Érted mindent
• Lichter Péter: Mennyei napok
• Déri Zsolt: Vakító fény
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Jack Kirby királysága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Mennyei napok

Lichter Péter

Days of Heaven – amerikai, 1978. Rendezte és írta: Terrence Malick. Kép: Néstor Almendros. Zene: Ennio Morricone. Szereplők: Richard Gere (Bill), Brooke Adams (Abby), Sam Shepard (Gazda), Linda Manz (Linda). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 94 perc.

 

A Mennyei napok első pillantásra lazaszövésű kosztümös melodráma egy texasi gazdaság életéről az 1910-es években, ami Richard Gere színrelépését és Terrence Malick húsz évig tartó hallgatását előlegezte meg, de valójában sokkal inkább a fény és a levegő filmje, pontosabban a tapinthatóvá tett perspektíváé. Malick az impresszionista festők könnyed ecsetkezelésével irányította stábját, ami évtizedekkel később a legendássá lett improvizatív munkamódszerének alapja lett: a rendező már akkor az őrület határára kergette a hollywoodi óraműpontossághoz szokott stábtagokat. A film tetemes részét a „magic hour” kékesszürke félhomályában forgatták: a hatalmas felhőkön megtörő fények és a hipnotikus búzatáblák ódája ez, nem a melankolikus szerelemé, ami a rövid, kilencven perces játékidő alatt kevés sikerrel tud előtérbe nyomakodni.

Bár Malick még nem oldja fel a narratívát a lírai képfolyam csodálatos savfürdőjében, mint ahogy azt negyven évvel később tette Az élet fája vagy a Knight of Cups esetében, de a Mennyei napok szomorú arcokként ható tájai így is főszereplővé lépnek elő. Pedig akadnak a filmben jól működő emberi arcok is: a még ősz hajszálak nélküli Richard Gere gyermeki felnőttnek, a gyerek Linda Manz pedig hátborzongatóan koravénnek hat, de a Giacometti-szobrokra emlékeztető Sam Shepard is a molekuláris szomorúság vonásait viseli. Egyedül a szerelmi háromszög csúcsa, Brooke Adams áraszt magából a naplementékre emlékeztető csendes derűt. A lebegés határozza meg az egész filmet – élet és halál, fény és sötétség, szomorúság és életöröm között. Malicknél jobban senki nem tudja ezt az elillanó, költői minőséget megragadni, ami persze nagyon könnyen átcsaphat giccsbe: ez a veszély a rendező későbbi filmjeiben sokkal fenyegetőbb, mint ebben a korai klasszikusban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/06 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14954