|
|
Streamline moziMennyei napokLichter Péter
Days of Heaven – amerikai, 1978. Rendezte és írta:
Terrence Malick. Kép: Néstor Almendros. Zene: Ennio Morricone. Szereplők:
Richard Gere (Bill), Brooke Adams (Abby), Sam Shepard (Gazda), Linda Manz
(Linda). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 94
perc.
A Mennyei napok első pillantásra lazaszövésű
kosztümös melodráma egy texasi gazdaság életéről az 1910-es években, ami
Richard Gere színrelépését és Terrence Malick húsz évig tartó hallgatását
előlegezte meg, de valójában sokkal inkább a fény és a levegő filmje,
pontosabban a tapinthatóvá tett perspektíváé. Malick az impresszionista festők
könnyed ecsetkezelésével irányította stábját, ami évtizedekkel később a
legendássá lett improvizatív munkamódszerének alapja lett: a rendező már akkor
az őrület határára kergette a hollywoodi óraműpontossághoz szokott stábtagokat.
A film tetemes részét a „magic hour” kékesszürke félhomályában forgatták: a
hatalmas felhőkön megtörő fények és a hipnotikus búzatáblák ódája ez, nem a
melankolikus szerelemé, ami a rövid, kilencven perces játékidő alatt kevés
sikerrel tud előtérbe nyomakodni.
Bár Malick még nem oldja fel a narratívát a lírai
képfolyam csodálatos savfürdőjében, mint ahogy azt negyven évvel később tette Az
élet fája vagy a Knight of Cups esetében, de a Mennyei napok
szomorú arcokként ható tájai így is főszereplővé lépnek elő. Pedig akadnak a
filmben jól működő emberi arcok is: a még ősz hajszálak nélküli Richard Gere
gyermeki felnőttnek, a gyerek Linda Manz pedig hátborzongatóan koravénnek hat,
de a Giacometti-szobrokra emlékeztető Sam Shepard is a molekuláris szomorúság
vonásait viseli. Egyedül a szerelmi háromszög csúcsa, Brooke Adams áraszt
magából a naplementékre emlékeztető csendes derűt. A lebegés határozza meg az
egész filmet – élet és halál, fény és sötétség, szomorúság és életöröm között.
Malicknél jobban senki nem tudja ezt az elillanó, költői minőséget megragadni,
ami persze nagyon könnyen átcsaphat giccsbe: ez a veszély a rendező későbbi
filmjeiben sokkal fenyegetőbb, mint ebben a korai klasszikusban.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|