KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/augusztus
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz István: A népmeséktől a csillagos égig Jankovics Marcell (1941-2021)
• Varga Zoltán: Túl a labirintuson Cakó Ferenc animációi
• M. Tóth Éva: Unokák fesztiválja Kecskeméti Animációs Film Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Kormos Balázs: Rengeteg, és még annál is több Fliegauf Bence epizódfilmjei
• Bakos Gábor: Kíméletlen szolidaritás Családi tűzfészkek: Cassavetes, Tarr, Hajdu, Pálfi
ÚJ RAJ
• Csantavéri Júlia: Egy római Nápolyban Matteo Garrone
• Szabó Ádám: Farkasok az utcán Bogdan Mirică: Kutyák // Matteo Garrone: Dogman
IZRAELI PANORÁMA
• Nagy Tibor: Pajzsból lett pallos Izraeli háborús filmek
• Keresztesi József: Nagykorúság Rutu Modan: Exit Wounds
• Schubert Gusztáv: Mártírok útja Lior Raz – Avi Issacharov: Fauda
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Az értelmezés terei Claire Denis és a Tindersticks
STAND-UP
• Teszár Dávid: Szűk tér, ötletbőség Bo Burnham: Inside
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nem csak belső használatra Észt Filmhét
PILLANATKÉP
• Czirják Pál: Már nem fotó, még nem film Műcsarnok: Képekben gondolkodnak – Filmesek fotói
OROSZ MOZI
• Szíjártó Imre: Az új Aranyborjú Gazdagok az orosz filmben
• Szíjártó Imre: Az új Aranyborjú Gazdagok az orosz filmben
KRITIKA
• Baski Sándor: Párkapcsolati tőke Így vagy tökéletes
• Margitházi Beja: Az élet írja Beszélgetés Bakony Alexával
• Margitházi Beja: Ami fontos, és ami nem Bakony Alexa: Tobi színei
• Zsubori Anna: Szörnyben az emberi Enrico Casarosa: Luca
MOZI
• Fekete Tamás: Hang nélkül 2.
• Varró Attila: Képhatalom Pippa Bianco: Megosztás
• Pazár Sarolta: A szerelem nem várhat
• Kovács Kata: Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák
• Roboz Gábor: Halálos kitérő: Az örökség
• Parádi Orsolya: Diana esküvője
• Benke Attila: A szerelem röviden
• Varró Attila: Halálos iramban 9.
• Kovács Patrik: Jeges pokol
• Huber Zoltán: Tolvajok társasága
• Lovas Anna: Fekete Özvegy
STREAMLINE MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Vedlések ideje
• Roboz Gábor: A szerelem aranyhala
• Baski Sándor: Nem vagyok, aki vagyok
• Jordi Leila: Nyolcadik éjjel
• Kránicz Bence: Apaság
• Vincze Teréz: Halgyermek
• Fekete Tamás: Bill és Ted – Arccal a zenébe
• Varró Attila: Végtelen nap
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A haza hősei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Bakony Alexa: Tobi színei

Ami fontos, és ami nem

Margitházi Beja

Mi a normális? Az első magyar egészestés „transz-doku” az alapkérdésig megy vissza.

Egy látszólag teljesen átlagos, háromgyerekes család mindennapjaiba vezet be Bakony Alexa első dokumentumfilmje. A szabolcsi kertes ház udvarán jönnek-mennek a tyúkok, az itt lakók megünneplik a születésnapokat, mernek nagyokat röhögni egymás beszólásain, de mesélnek a rosszkedvükről is. Úgy általában: érdeklik és megérteni akarják egymást. Jelenetről jelenetre válik világossá, hogy Tuzáék nem azért különlegesek, mert harmadik gyerekük tizenhét évesen hivatalosan is Jázminról Tóbiás Benjáminra változtatta a keresztnevét, hanem azért, ahogyan ezt a folyamatot családként végigvajúdják.

Míg ma már egyre több külföldi doku (Disclosure, Kislány vagyok), sőt széria (Transzneműség) vezet be a transzneműek hétköznapjaiba, a hazai mainstream dokumentumfilm igen óvatosan indult el az LMBTQ+ témák felé a rendszerváltás után, és a mai napig nem jutott messzire. Az olyan mérföldkövek, mint Takács Mária filmpárosa (az Eltitkolt évek és a Meleg férfiak, hideg diktatúrák), Bódis Kriszta (Falusi románc), vagy újabban Haragonics Sára és Dér Asia (Anyáim története) munkái elsősorban meleg és leszbikus szereplőket szólítottak meg. Transzneműség először kerül fókuszba ennyire nyíltan, ezért is roppant fontos, hogy a téma nem nő túl a filmen: Bakony Alexa sem protestálni, sem provokálni nem akar, mégis a lehető legjobb pillanatban, a legszerencsésebb alkotói gesztussal szólítja meg szereplőit, ráadásul abban az intim mikrokörnyezetben, ahol előbújni a legnehezebb. A családnál pedig nem is kell tovább mennie, mert már ebben a metszetben adódik épp elég beszédes, drámai és megrázó helyzet, ami láttatni képes a nemi önazonosság megtalálásának társas gyötrelmeit, a kamaszkor egyébként is lázadást, leválást és elengedést felnagyító időszakában.

Egyszerre segíti a nézőt és világítja meg tökéletesen a folyamatot az, hogy mialatt Tobi karakánul és kitartóan önmagát igyekszik megtalálni, a szülei – ezzel párhuzamosan – őt keresik. Éva anya és fontos rezonőr is egyben, minden heteró és cisz kívülálló lehetséges alteregójaként hangosítja ki döbbenetét, aggodalmát és veszteségeit, makacsul ragaszkodva ugyanakkor a gyermekéhez, legyen az homo-, bi- vagy pánszexuális, és bármilyen nemű. A Tobi színei ilyen értelemben kettős nevelődési történet, mely nem hazudja el ennek a kényelmes sztereotípiáinkkal szembesítő, fájdalmas tanulási folyamatnak a minden résztvevőt sújtó, néha elviselhetetlen kínjait.

A drámai súlyok ellenére Bakony Alexa filmje észrevétlen kameramunkával felvett (Táborosi András), hihetetlenül jó arányérzékkel vágott (Rudas Marianna) dinamikus, változatos darab. Tobi tucatnyi hajszíne nemcsak azt érzékelteti, hogy hány éven át kanyarog, és mennyi mozaikból áll össze életének ez a korszaka, de a gondos dramaturgiai építkezést is láthatóvá teszi, mely nem a történések naptárian hű rögzítésére törekszik, hanem időben akár előre vagy hátra lapozva emel be olyan szituációkat és jeleneteket, melyekkel a legjobban kifejezhető az elmondani kívánt történet. Ebben pedig különöző stációk vannak, melyek ívet rajzolnak ki: a középiskolás évektől az érettségin át a Budapestre költözésig és munkakeresésig, a családi előbújástól a névváltoztatási procedúrákon és a nemváltó műtétek tervezésén át a nembináris coming-out-ig. Ha a mindenkori néző nem is tudja majd mindig követni azt, hogy Tobi éppen hol tart ebben az utazásban, abban mindig biztos lehet, hogy a szüleiben soha nem merül fel a kérdés, hogy megérte-e. A sokéves folyamat gyümölcsei a rendezői munkával párhuzamosan is beérnek: miközben Éva és Zoltán eljutnak a megértéstől függetlenített, feltétlen elfogadásig, Tobi az egyik jelenetben a kamera előtt fogalmazza meg, hogy félig fel kellett nőnie ahhoz, hogy rácsodálkozzon a szüleire.

A Tobi színei nem egyszerűen fontos film, hanem jó film. Semmi kínos, idegen vagy hamis nincsen benne. Mi a normális? – kérdezi, és megmutatja, mennyi minden lehet az. Legbiztosabban az elfogadás, az érdeklődés, az empátia, mindkét oldalról. Tobi és a szülei félúton találkoznak, talán a nézővel is: mindenki türelmére szükség lesz.

 

Tobi színei – magyar dokumentumfilm, 2021. Rendezte: Bakony Alexandra. Kép: Táborosi András. Vágó: Rudas Marianna. Zene: Sperling Andor. Gyártó: Filmfabriq / Sparks. Forgalmazó: Cirko Film / HBO. 81 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15012