KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2021/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 2.
• Mohi Sándor: „Minden érdekelte” Ágh István Huszárik Zoltánról
• Kránicz Bence: A láthatatlan idő formája Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Schubert Gusztáv: Kell egy csapat Magyar producerek 1.
JEAN-PAUL BELMONDO
• Ádám Péter: Ászok ásza Jean-Paul Belmondo (1933-2021)
FILM ÉS IRODALOM
• Árva Márton: Nincs tiszta lap J. M. Coetzee-adaptációk
• Földényi F. László: Szerelmi történet 1931-ből Erich Kästner / Dominik Graf: Fabian – A vég kezdete
• Kovács Kata: Szerepcsere Jelenetek egy házasságból
• Greff András: A mozigalaxis őrzői Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Földváry Kinga: Varieté a nyúlüregben Bryan Talbot: Alice in Sunderland
A JÖVŐ BIRODALMÁBAN
• Varró Attila: Hamis próféciák Dennis Villeneuve: Dűne
• Andorka György: A szférák zenéje Jóhann Jóhannsson: Az utolsó és az első emberek
FILM NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 3. rész
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Vihar közbeni csend Karlovy Vary
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: A zenekar és a felfedező Creation Records – A történet
KRITIKA
• Baski Sándor: Gendermetafora az élő szövetben Titán
• Roboz Gábor: A legnagyobb pech Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
• Huber Zoltán: A számok törvénye 007 Nincs idő meghalni
• Forgách András: Hableánymagány Hableány
• Kovács Patrik: Kiterítenek úgyis Eltörölni Frankot
• Vajda Judit: Károly 5-től 6-ig Tantrum
• Darida Veronika: Színház az egész Éjjeli őrjárat
MOZI
• Pazár Sarolta: Bachman tanár úr és az osztálya
• Árva Márton: Egy tolvaj lánya
• Fekete Tamás: El akartam rejtőzni
• Bartal Dóra: Normális világ
• Baski Sándor: Saját lifttel a pokolba
• Pozsonyi Janka: Szenvedélyes szomszédok
• Alföldi Nóra: Kuponkirálynők
• Varró Attila: Az utolsó párbaj
• Hegedűs Zsófia: Ainbo – A dzsungel hercegnője
• Huber Zoltán: Venom 2. – Vérontó
STREAMLINE MOZI
• Bárány Bence: Amerikai vacsora
• Roboz Gábor: Az önvédelem művészete
• Lovas Anna: Violet Evergarden: A film
• Benke Attila: Kő, papír, olló
• Varró Attila: Sosem kaptok el
• Alföldi Nóra: Bagdad Cafe
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Bűnös múltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Normális világ

Bartal Dóra


Un mundo normal – spanyol, 2020. Rendezte és írta: Achero Mańas. Kép: David Omedes. Zene: Vanessa Garde. Szereplők: Ernesto Alterio (Ernesto), Gala Amyach (Cloe), Ruth Diaz (Julia), Pau Dura (Max). Gyártó: Crea SGR / Last Will / Movistar+. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 103 perc.

 

A „normális” szó elképesztően telített lett a morális pánikokkal teli jelenünkben, de akár egy családi veszekedésen is könnyen egymáshoz tudjuk vágni ezt a szót. A spanyol Achero Mańas pont ezeken a családi dinamikákon, az élet és halál tematikáján és a főszereplője életközépi válságán keresztül nézi meg mit is jelent normálisnak vagy konformistának lenni. Ernesto és édesanyja között különleges kapocs van, viccelődnek, veszekednek és mindketten rögeszmésen ragaszkodnak az elveikhez, mondjuk ahhoz, hogy a technika és szórakoztatóipar felszínes és hazug. Ernesto az élettársával való szakítása után egy tévésorozat rendezése és a színházi ambíciói között dilemmázik, miközben egyetemista korú lányának is útmutatást kellene adnia. Arra, hogy eldöntse merre is lép tovább, egy váratlan esemény kényszeríti rá. Édesanyja meghal és utolsó kérése, hogy a hagyományokat és a törvényeket felrúgva a tengerbe temessék. Ernesto és lánya útra kel a tengerhez, miközben az otthoni „normális” világ üldözi őket; testvére, volt élettársa és a rendőrség. A főhősnek a két világ közül kell kiválasztania, hogy melyik a fontosabb: az anya utolsó kérését teljesíteni vagy betartani a szabályokat.

Mańas felépíti ezt a két (elég banális) frontot, de nem találja meg igazán a fókuszt. A legerősebb vonal az apa és lánya közötti kapcsolat fejlődése, amihez a színészi alakítások is hozzátesznek, de erről a rendező rendre elfeledkezik, a folytonos telefonálgatások megszakítják a dinamikát és a lány sokszor sidekickké alacsonyodik le, aki csak asszisztál az apa történetéhez. Ernesto önző és gyerekes viselkedésének alig lesz következménye, nem mutatja meg lányának, hogyan lehet jól kommunikálni, beismerni a hibákat, nem tudja megadni azt a szülői gondoskodást, amit a saját anyjától kapott. Annak ellenére, hogy a film a szabadságról szól, meglehetősen fullasztó a képi világa, sötét és művi szobabelsők teszik ki a film nagy részét és az utazás során sem nyílik ki jobban a világ. 

Bartal Dóra


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15122