|
|
|
MoziAz utolsó párbajVarró Attila
The Last
Duel – amerikai, 2021. Rendezte: Ridley Scott. Írta: Ben Affleck, Matt Damon és
Nicole Holofcener. Kép: Dariusz Wolski. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők:
Matt Damon (Jean de Carrouges), Adam Driver (Jacques LeGris), Jodie Comer (Marguerite),
Ben Affleck (Pierre). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált.
152 perc.
A történelmi
kalandfilm az egyetlen műfaj Ridley Scott pályáján, amelyből eleddig minden
évtizedben letett egyet az asztalra, élen a játékfilm-debütjét jelentő Párbajhősök
remekével, amely a napóleoni háborúk idején két megszállott katonatiszt három
országon és 16 éven átívelő párbajsorozatát mesélte el; és a grandiózus Mennyei
királysággal, amely az isteni igazság jegyében zajló keresztes háború utolsó
jeruzsálemi hónapjait követte nyomon Balduin király és Szaladin szultán között –
egyetlen futó kis párbajjal. A 2020-as éveket rögtön kedvenc zsánerével indító
Scott ötvözte a két korábbi filmsikerét: 14. századi párbajhősei azért csapnak
össze egy végső nagy tusában az udvar előtt, hogy a sokéves gyűlölködő
viszályuk tetőpontját jelentő nej-meggyalázás kételyes ügyében a Mennyei
Királyra bízzák az ítéletet.
A felesége
vitatott megerőszakolását párviadalban megtorló harcos története a Vihar
kapujában rendhagyó Kurosawa-szamurájfilmje óta számos műfajt megjárt
bandita westerntől (Outrage) acélgyári thrillerig (Acéllabirintus),
így aztán nem számít túl eredeti truvájnak Scott részéről, hogy a valós normannföldi
esetet feldolgozó Eric Jager-könyv sztoriját – az alapműből átvett flashback-keretben
– az Akutagawa-féle több nézőpontú narratívával meséli el közönségének. Míg
azonban a japán klasszikusnál központi jelentősége volt az ellentmondó
szubjektív változatok egyenrangúságának, Scottnál a háromszor 45 percben
felmondott hűbéres-Rashomon puszta jobbágyvakítás – nem csak mert egyetlen
olyan jelenetet tud felmutatni, amelyben mindhárom fél részt vett, valamint az egyik
sztorinak már a nyitányán jelzi, hogy az igazság következik (a kortárs metoo-mesternarratívának
alárendelve a máig kérdéses történelmi esetet), de főként mert a hagyományos,
objektív külső nézőpontú elbeszélés megfosztja a verziókat a személyesség talányaitól.
A sok hűhó eredménye így csak egy szórványosan izgalmas, redundanciákkal
megpakolt kirakósjáték sok bizarr arcszőrzettel és valós tét nélkül, amelynek
végén a néző számára is egyfajta isteni megváltást jelent a 21. századi
Scott-életművet megkoronázó párbajjelenet elementáris erejű néhány perce.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
