KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 2.
• Mohi Sándor: „Minden érdekelte” Ágh István Huszárik Zoltánról
• Kránicz Bence: A láthatatlan idő formája Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Schubert Gusztáv: Kell egy csapat Magyar producerek 1.
JEAN-PAUL BELMONDO
• Ádám Péter: Ászok ásza Jean-Paul Belmondo (1933-2021)
FILM ÉS IRODALOM
• Árva Márton: Nincs tiszta lap J. M. Coetzee-adaptációk
• Földényi F. László: Szerelmi történet 1931-ből Erich Kästner / Dominik Graf: Fabian – A vég kezdete
• Kovács Kata: Szerepcsere Jelenetek egy házasságból
• Greff András: A mozigalaxis őrzői Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Földváry Kinga: Varieté a nyúlüregben Bryan Talbot: Alice in Sunderland
A JÖVŐ BIRODALMÁBAN
• Varró Attila: Hamis próféciák Dennis Villeneuve: Dűne
• Andorka György: A szférák zenéje Jóhann Jóhannsson: Az utolsó és az első emberek
FILM NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 3. rész
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Vihar közbeni csend Karlovy Vary
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: A zenekar és a felfedező Creation Records – A történet
KRITIKA
• Baski Sándor: Gendermetafora az élő szövetben Titán
• Roboz Gábor: A legnagyobb pech Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
• Huber Zoltán: A számok törvénye 007 Nincs idő meghalni
• Forgách András: Hableánymagány Hableány
• Kovács Patrik: Kiterítenek úgyis Eltörölni Frankot
• Vajda Judit: Károly 5-től 6-ig Tantrum
• Darida Veronika: Színház az egész Éjjeli őrjárat
MOZI
• Pazár Sarolta: Bachman tanár úr és az osztálya
• Árva Márton: Egy tolvaj lánya
• Fekete Tamás: El akartam rejtőzni
• Bartal Dóra: Normális világ
• Baski Sándor: Saját lifttel a pokolba
• Pozsonyi Janka: Szenvedélyes szomszédok
• Alföldi Nóra: Kuponkirálynők
• Varró Attila: Az utolsó párbaj
• Hegedűs Zsófia: Ainbo – A dzsungel hercegnője
• Huber Zoltán: Venom 2. – Vérontó
STREAMLINE MOZI
• Bárány Bence: Amerikai vacsora
• Roboz Gábor: Az önvédelem művészete
• Lovas Anna: Violet Evergarden: A film
• Benke Attila: Kő, papír, olló
• Varró Attila: Sosem kaptok el
• Alföldi Nóra: Bagdad Cafe
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Bűnös múltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Venom 2. – Vérontó

Huber Zoltán


Venom: Let There Be Carnage – amerikai, 2021. Rendezte: Andy Serkis. Írta: Kelly Marcel. Kép: Robert Richardson. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Tom Hardy (Eddie / Venom), Michelle Williams (Anne), Woody Harrelson (Cletus), Naomie Harris (Frances), Reid Scott (Lewis), Stephen Graham (Mulligan). Gyártó: Marvel Entertainment / Pascal Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 97 perc.

 

A totális elmarvelesedés feltartóztathatatlannak tűnik a képregényfilmes fősodorban. A jelenlegi poszt-Végjáték korszakban nemcsak a hangvétel és a képi világ egységesedik, de az újabb filmek már meg sem próbálnak önmagukban is megálló történeteket elmesélni. A második Venom sem törődik sokat a karakter- vagy sztoriépítéssel, pontosan úgy csapunk a közepébe, mintha nagyjából másfél perce úszott volna ki az előző rész stáblistája. A Pókember-univerzum egyelőre a Columbia stúdiónál maradt tulajdona, a falánk parazita Venom az őt gazdatestként befogadó Eddie Brockkal civakodik. Hamarosan felbukkan a Pókember-univerzum szintén e stúdiónál maradt másik vagyontárgya, Vérontó, hogy végül eljuthassunk a film valódi lényegéhez, a stáblista közepébe illesztett folytkövighez, ahol másfél percben gigantikus bejelentés történik. Cliffhanger, ami az egész addigi másfél órát törli.

Igaz, egyébként sincs sok, ami velünk maradhatott volna. Hiába ült a rendezői székbe az az Andy Serkis, aki a testre ragadó digitális parazitákról bizonyára érdekeseket tudna mesélni, az alapanyagon azonban nem sikerült fogást találnia. Egy-két ponton felvillannak a furcsa páros haverkomédiák, az abszurd identitásdrámák és a gótikus horrorok, de az egész film mintha csak egy tucatnyi, előzetesekhez gyártott pillanatot próbálna egyben tartani. A poénok kiszámíthatóak, a pixelekből gyúrt összecsapások követhetetlenek, a színészek kedvetlenek. Az egyetlen kivétel Tom Hardy, aki most is nagy energiával viszi a hátán a filmet, aláhúzva, hogy még az uniformizálódó univerzumokban is a hús-vér embereken múlik minden.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15127