Film / Zene

Wolfgang Büld koncert-riportfilmjei

Punktum

Déri Zsolt

Az 1977–1980 közti brit zenei színtér dokumentumfilmjei a Netflixen.

Az 1952-es nyugat-német születésű Wolfgang Büld a hetvenes évtized végén többször kiutazott Nagy-Britanniába lefilmezni az ottani punk, reggae, ska és new wave színteret (Punk In London, Reggae In A Babylon, British Rock, Women In Rock). Angliai dokumunkái között az első nagyjátékfilmjét – lényegében az első németországi punkfilmet – is leforgatta egyik kedvenc londoni zenekarának, az Advertsnek az 1978-as német turnéján, a történet fókuszában a szexi basszistalánnyal, Gaye Adverttel és egy helyi tizenéves rajongó-szerelmespárral (Brennende Langeweile – Bored Teenagers). A nyolcvanas évek közepén pár kísérletezőbb klipfilm (Japlan, Berlin Now) mellett már kommersz zenés vígjátékokat is rendezett: a Gib Gas – Ich will Spass!-ban a német new wave, a Neue Deutsche Welle popfiguráit, Nenát, Marcust és az Extrabreit-tagokat szerepeltette, ahogy aztán az Érezd a ritmust!-ban is felsorakoztatott egy rakás sztárt (Falco, Limahl, Meat Loaf, Die Toten Hosen, Katrina & The Waves stb.). Kilencvenes évekbeli autós sikerfilmjei (Manta, Manta, Volt egyszer egy vad kelet – Go, Trabi, go! 2.) után az ezredfordulón végleg kiköltözött Londonba, hogy Dark Black Films cégével végre szabadon készíthessen exploitation horror és thriller filmeket (Penetration Angst, Lovesick: Sick Love, Twisted Sisters). Érdekes karrier, de a korai kordokumentum koncert-riportfilmek a legértékesebbek benne.

„Lázadtam az új német film diktatúrája és az általa megtestesíteni kívánt jó ízlés ellen” – mondja Wolfgang, aki első dokuját a müncheni Televíziós- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után a diplomafilmjeként forgatta le Londonban 1977 szeptemberében négytagú stábbal, két hét alatt. A brit punkszínteret moziforgalmazásban elsőként bemutató – a helyi Don Letts 1977 első felében készült, de csak 1978-ban publikált The Punk Rock Movie-ját is megelőző – Punk In London profi képminőségű élő felvételein szerepel a Clash, a Jam, a Chelsea, az Adverts, a Subway Sect, a Killjoys (a Dexys Midnight Runners elődje), a női vezetésű X-Ray Spex, az ír Boomtown Rats és a transznemű amerikai Wayne County is. A legtöbbjük interjút is ad, a Lurkers egyik tinédzser tagja otthon, a szülei társaságában nyilatkozik, a Stranglers francia származású basszistája bizalmatlan a németekkel, a Sham 69 frontembere a csupasz fenekét tolja a kamera elé. A zenészek mellett megszólalnak újságírók és fanzine-szerkesztők (mint a Sniffin’ Glue-alapító Mark P.), menedzserek (mint az amerikai Miles Copeland, a Police-dobos Stewart Copeland bátyja), a Rough Trade lemezboltosai, a Marquee klub német vezetője és egy vagány road is, de még a punkokat előszeretettel összeverő retrográd rock’n’roll-rajongó Teddy Boy szubkultúra is kap öt percet.

Az 1977-es film a Clash koncertblokkjával ért véget, melyben egy reggae-feldolgozás is elhangzott, és Büld 1978-ban Reggae In A Babylon címmel forgatott egy etnografikus dokumentumfilmet a világhódító jamaicai zene Angliában élő előadóiról is (a veterán Anton Ellis és a 15 16 17 tinilánytrió mellett olyan azóta is aktív együttesekről, mint az Aswad vagy a Steel Pulse), majd 1979-1980 fordulóján megcsinálta a Punk In London folytatását British Rock címmel. Ebben a Police „fehér reggae”-je és a jamaicai ska ritmikára építő brit sikerzenekarok is szerepelnek (The Specials, The Selecter, Madness), ahogy az eklektikus new wave-be a Pretenders amerikai énekesnős rockja, a Spizzenergi egzaltáltsága, a Secret Affair mod feszessége, Gary Numan hideglelős szintipopja és Ian Dury cockney varietéje is belefér (a Kinks beat veteránjainak másodvirágzása nem igazán), miközben a visszatérő szereplők – a Clash, a Jam vagy a Boomtown Rats-vezér Bob Geldof – arról elmélkednek, mi történt a punkkal az elmúlt két és fél év alatt.

Wolfgang Büld az angliai dokutrilógiája mellé még szintén 1980-ban bemutatott egy Women In Rock című negyedik filmet is, ahol a Slits, a Siouxsie And The Banshees, a Zaza és a hard rockos Girlschool lényegre törő interjú-, próba- és koncertrészletei képviselik a korábbi részekből hiányzó női nézőpontot, de Nina Hagen mellől a szintén nyugat-berlini Mania D. csajtrió és a svájci LiLiPUT-lányok német nyelvű részeit már kivágták a Netflixre került verzióból, így alig félórás torzót kapunk egy amúgy is túl röviden zárult projektből.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2022/03 54-54. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15281

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -