|
Év
2022/május
|
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
Sándor Anna: Cyrano
Pazár Sarolta: Kivándorlók
Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
Baski Sándor: Oltári tévedések
Rudas Dóra: Katonafeleségek
Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
Fekete Tamás: Rohammentő
Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
Nagy V. Gergő: Disznó
Jordi Leila: Az én tavam
Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
Varró Attila: Színpadra született
Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral
|
|
|
|
|
|
|
MoziThe Lost City – Az elveszett városBonyhecz Vera
The Lost City – amerikai, 2022. Rendezte: Aaron és Adam Nee. Írta: Seth Gordon, Aaron és Adam Nee, Oren Uziel, Dana Fox. Kép: Jonathan Sela. Zene: Pinar Toprak. Szereplők: Sandra Bullock (Loretta), Channing Tatuum (Alan), Daniel Radcliffe (Fairfax), Brad Pitt (Jack Trainer). Gyártó: Paramount Pictures / 3dot Productions / Exhibit A. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 112 perc. Sandra Bullock a Netflix égisze alatt sötétebb vizekre tett kitérői (Madarak a dobozban, Megbocsáthatatlan) után újfent a tőle inkább megszokott, könnyedebb szerepben tér vissza a még meglehetősen karcsú filmográfiával büszkélkedő Nee fivérek alkotásában. A kalandregény írónő, Loretta Sage (Bullock) alkotói és magánéleti válságban vergődik, amikor egy katasztrofálisra sikeredett könyvbemutatóról a pszichopata milliárdos – Abigail Fairfax szerepében Daniel Radcliffe – elrabolja, azt remélve, hogy segít neki felkutatni egy rég elveszett kincset a dzsungel mélyén. A Loretta műveinek szemrevaló borító-modelljéből, Alanből és a kvázi egyszemélyes hadseregként működő Jack Trainerből verbuválódott mentőcsapat a kincskeresők nyomába ered, ám az akció korántsem a tervek szerint alakul, a főszereplőket Loretta könyveibe illő kalandokba kényszerítve. Az elveszett város a Hollywoodban újabban reneszánszát élő kalandfilmek sorának legfrissebb darabja, amely több vonatkozásban is újdonságot hoz az utóbbi évek alkotásaihoz képest: míg azok többnyire játékötletre alapoznak (legyen az társas, számítógépes vagy kalandparki), addig a Nee fivérek visszatértek a szebb napokat is látott szubzsánerhez, a kalandfilmbe oltott romantikus komédiához. Filmjük a műfaj olyan 80-as évekbeli klasszikusainak fordulatait idézi meg, mint A smaragd románca vagy az Elveszett frigyláda fosztogatói, ám jó adag öniróniával megbolondítva, és szinte az összes zsánerklisét lebontva, fonákjára fordítva. Az alkotók – noha nem bánnak kesztyűs kézzel a sztereotípiákból építkező műfajjal – mégsem esnek át a ló túloldalára: az erős szereplőgárdával megtámogatva egy szerethető alkotást hoztak tető alá. Noha maga a történet kevés csavart tartogat a nézők számára, a műfaj kedvelőinek mindenesetre könnyed szórakozást ígér.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|