KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fűnyíró ember

Turcsányi Sándor

 

Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél: újabb horror következik. Stephen, a King.

Íróember egyszeri szereptévesztése inkább izgalmas, mint elítélendő, amolyan szellemi sort-pornó, kacéran kivillanó gatyakorc. A folyamatos szereptévesztés viszont csak horror lehet. Szurkolunk a filmrendező írónak, kinevetjük, ha színészi feladatra vállalkozik, s félünk tőle, ha politizál. Most megtudhatjuk, van ezeknél szörnyűbb is: ha az író olvas. Stephen King, a horrorkirály fáradságos uralkodásának egyik röpke cigarettaszünetében – gyaníthatóan – valami ilyesmire vetemedett. Két könyvbe is belakapott.

A hatalmas, vezető beosztású királyember rendszerint hajlamos elszakadni a tömegektől, az élet zavaros vizeiről fölsőbb folyások felé evezni. Királyíró számára ez végzetes lehet: elmarad az ihlet, elfogy a muníció. Az utcán nem sétálva nem találkozhat emberevő autóval, macskapofájú szörnnyé fejlődő szomszéddal, félkarú banditával. Csak a hivalkodó cím, az üres ragyogás marad neki. Ilyenkor aztán kénytelen könyveihez nyúlni, pontosabban lenyúlni mások könyveit. Ez mind igen jó, mind valóban szép, de sajnos, aki írni szeret, nem biztos, hogy ügyesen olvas.

Stephen King a Pygmalion és a Virágot Algernonnak alapján összeütött egy rövid történetet, s megfogant a királyi eszme. A lelkes udvartartás celluloidra eszkábálta. Filmrendez, fényképez, vág és pofákat vág (szerepel) sok lakáj és tányérnyaló. Filmjöknek minden porcikája rossz, viszont már eleve bele van építve a folytatások lehetősége. A végén telefonzörgés, harangzúgás: fejét a szörny ismét felemeli, s akkor megint elölről kell kezdeni.

Másrészt virágot, de sokat a derék Algernonnak (ezt is megértük), és akasszátok fel a Lumière-testvéreket!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=174