KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Jean Rouch (1917-2004)

Schubert Gusztáv

 

A szomorú trópusok, a denaturált Afrika legnagyobb hatású etnográfus filmese volt. A frissen végzett hídmérnök sorsa 1941-ben, egy Nigerben tett utazáson vett éles fordulatot az etnográfia, majd a filmes néprajz felé. „Az etnográfusok afféle átkozott filmcsinálónak tartanak, a filmesek meg nagyképű néprajztudósnak” – nyilatkozta a Filmvilágnak (1996/7.), rokonszenves öniróniával, de nem igazán pontosan: épp az ő munkássága révén talált egymásra az addig a stílusra nem sokat adó etno-film és a tudományos alaposságra ügyet sem vető szafári-filmezés. Jean Rouch A fekete mágusok földjén (1947) bemutatója óta eltelt félévszázad alatt százhúsz filmet forgatott. Nevét második egészestés és fikciós dokumentumfilmje Én, a néger (1958) tette széles körben ismertté. A cinéma directe és a poézis különös ötvözetére a bontakozó nouvelle vague lázadói is felfigyeltek, a Cahiers-ban Godard méltatta a papa mozija elleni harcban fegyvertársnak érzett etnográfust. Jean Rouch a későbbiekben sem cáfolta meg a belévetett bizalmat: új hullámot indított el a filmes antropológiában. Az emberi piramis (1959), Oroszlánvadászat nyíllal (1965), Babatu (1976) – Rouch óta másként látjuk Afrikát. És a franciákat. Szülővárosát is az antropológus és a költő szemével figyelte, 1960-ban Edgar Morinnel elkészítette az egyik legszebb Párizs-filmet. Az Egy nyár krónikájában a párizsi flaszter népe válaszol a szofisztikáltan egyszerű, mégis forradalmi kérdésre: „Boldog vagy?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1906