KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Molnár Gál Péter: Katherine Hepburn (1907-2003)

• Takács Ferenc: Az újbeszéltől a reality show-ig George Orwell és a film
• Varró Attila: Hitlergyőz Náci disztópiák
• Kolozsi László: Hivatali apokalipszis Kultuszmozi: Brazil
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Talált bűn Beszélgetés Janisch Attilával
• Muhi Klára: Képfaragók kalandjai Operatőr kerekasztal

• Fekete Ibolya: Mamma Kuba Kubai filmek
• Kriston László: Don Quijote Kubában Beszélgetés Oliver Stone-nal
• Epres Tamás: Betiltott forradalom Soy Cuba
• Tanner Gábor: Afro-brazil misztika Glauber Rocha
• Mátyás Péter: A Vakond Árnykép: Alejandro Jodorowsky
• Nánay Bence: A legújabb hullám Argentin filmek
• Szilágyi Ákos: Szovjet Hollywood Sztálin mozija (2. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója II.
KÖNYV
• Forgách András: Előhívatlanul Kubrick könyvek
DVD
• Pápai Zsolt: Paradoxonok mozija John Boorman: Zardoz
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Fecsegés-fúga Rengeteg
• Báron György: Álmodozások sora Boldog születésnapot!
• Zoltán Gábor: Jött öt Jött egy busz
• Ágfalvi Attila: Sekély mélység A boldogság színe
• Nevelős Zoltán: Újabb jelenések a sötétségről Apokalipszis most – rendezői változat
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Esküvő monszun idején
• Vincze Teréz: Magdalena nővérek
• Köves Gábor: Pokolba a szerelmmel
• Hungler Tímea: Az igazság órája
• Csillag Márton: Terminator 3.
• Vaskó Péter: A Karib-tenger kalózai
• Varró Attila: Sporttolvajok
• Herpai Gergely: Lara Croft: Tomb Raider – Az élet bölcsője
• Varró Attila: Túl van a család
• Varró Attila: Segítség, hal lettem!

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Katherine Hepburn (1907-2003)

Molnár Gál Péter

 

Hollywood legérzékibben nőies férfias asszonya. Szíve, szépsége, esze, szeme, humora, akarata, önállósága, mindene a helyén. Nem sminkes szabványok cizellálta díva. Az erélyesen marokra fogott kontyból mindig elszabadult egy tincs, anarchistán libegett a szabadság kis zászlajaként.

George Cukor rendezte első játékfilmjét (Bill of Divorcement, 1932). Személyiségének vonzereje menten világgá terjed. 1935-ben a Színházi Élet szenzációzza a hírt: Katherine Hepburn unokahúga Mátyásföldön él. Valószínűleg rémhír lehetett. Igaz azonban, hogy mindenki mindenhol rokonának érezte. Megteremtette az önálló gondolkodású, felvágott nyelvű, szépséges, eszes nő képét. Szép volt az amerikai mindennapok Makrancos Katájaként akaratos lánynak. Szép volt fiatalasszonynak. Szép volt érett nőnek. Szép volt bölcs öregasszonynak. Több mint 60 évig volt gyönyörű. Külső szépségét fölfokozta belső sugárzása. Divatok jöttek-mentek: sosem ment ki a divatból. A múlt század harmincas éveitől kezdődően maga volt a Modern Asszony. Vonzó szépség öregkorára is. Öntudattal viselte arcára gondolkodott, gyönyörű ráncait. S amikor már a Parkinson-kórtól reszketett keze-nyaka, akkor is magával ragadott leplezetlenül öntudatos, szeretetreméltó, őszinte lénye. A legszebb személyiségének szabadsága volt. Nem megharcolt, kiküzdött szabadság. Nem szabados. Szabad ember.

A hollywoodi stúdiók rabszolgaságában mindvégig emelt fővel kivívta önállóságát. Nem a filmcsillagok kötelező kiváltságaival élt. Hanem emberi, művészi jogaival. Vackok helyett valódi szerepekben kelljen gép elé állni. Bohózattól tragédiáig hitelesen működött. Ha nem akadt megfelelő forgatókönyv visszamenekült színésznek a színházhoz. 1952-ben a Broadway-n eljátszotta G. B. Shaw: A milliomosnő főszerepét. Az 50-es évek végén Shakespeare szerepeket játszott Stratfordban. 62 éves korában (1969) énekes szerepben lépett fel a Broadway-n. Alan Jay Lerner Coco című musicaljében megtestesítve Coco Chanelt.

A bigott mozijegyvásárlók fizetőképességét megőrzendő, a stúdiók szigorúan fölügyelték a színészek magánéletét. Hepburn mégis Spencer Tracy-vel élt 27 évig, a színész 1967-ben bekövetkezett haláláig, anélkül, hogy kimondták volna hivatal előtt: míg a halál el nem választ. Kilenc filmet forgattak együtt. Utolsó közös munkájuk (Guess Who’s Coming to Dinner) befejezte után 17 nappal Tracy meghalt.

A felvevőgép előtt eljátszotta nagy színházi szerepek repertoárját: a kábítószeres Mary Tyronc-t O’Neill Hosszú út az éjszakában (1962). Az oroszlán télen című áltörténelmi jól csúszó színmű XII. századi királynéjában emberien fenséges volt (1968). Játszotta Aureliát, a Chaillot-i bolond vénasszonyt (1969), Euripidész Trójai Nők Hecuba királynéját (1971), Tennessee Williams Üvegfigurákjának Amanda Wingfieldjét (1973), Agnest a Kényes egyensúlyból (1973).

Tragika volt. Bohózatok komikája. Társalgási játékok elegánsan pörlekedő realistája. Díva volt. Musical-primadonna. Nagy színész. És valószínűleg: nagyon okos, nagyon dolgos, nagyon fegyelmezett nagy ember.

96 évesen meghalt manhattani lakásán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2242