KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A harc mestere

Strausz László

 

A világ már csak ilyen… Újra és újra meg kell valakinek váltania. Ezen szükséglet kielégítéséhez azonban a legkülönbözőbb rémeket kell a falra festeni, amelyek leküzdése után kollektíve szabadulhatunk meg a gonosztól. Hollywood profán mitológiája szerint a fenyegetés lehet külső (pusztító óriásmeteor, álnok földönkívüli) vagy belső (hibbant diktátor, elvetemült terrorista), vagy esetleg más önjelölt próféta próbálkozik az igazságosztással.

A harc mestere az utóbbi kategóriába tartozik. A filmben minden amerikai masszív Kína-paráját látjuk megelevenedni, amely szerint a triád megjelenése csak az előszele a sárga inváziónak. Ám a történetben éppen nagyszabású kereskedelmi megegyezésre készül a két nagyhatalom, és ezt a sokszereplős diplomáciai játszma résztvevői mind saját szájuk íze szerint próbálják manipulálni. Wesley Snipes az ügyeletes világmegmentő titkosügynök szerepében kénytelen rendet vágni a fondorlatos helyzetben, miután maga is minimum három erőszakszervezet célpontjává válik.

A politikai krimi műfaji szabályai szerinti négy-öt drámai fordulat (ki irányít kicsodát?) és rengeteg látványos akciójelenet (ezek mintája többnyire a Mátrix irreális világa) után Shaw ügynök meglepő módon teljesíti küldetését. Mindenki hátradőlhet: helyre állt a status quo, hősünk pedig Franciaországba megy kipihenni kalandjait kínai (!) barátnőjével.

A politikai korrektség azonban talán mégsem az ilyen műanyag befejezésekben teljesül. Feltehető ugyanis a naiv kérdés: a film legbrutálisabb gyilkosságait vajon miért kizárólag véreskezű kínai gengszterek követik el?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3216