KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyilkos donor

Kis Anna

 

A hősök hollywoodi alapfigurák, a műfaj hollywoodi üldözős, a szituáció mégis tálcán kínál egy csavart, amitől akár egészen rafinált, sőt szellemes is lehetne Barbet Schroeder thrillere, a Gyilkos donor. Adott a tragikus alaphang, egy könnyfakasztó, család- és gyermekcentrikus krízishelyzet: halott anya, rákos, de mindent felülmúlóan érett gyerek és a kétségbeesett, de jóképű FBI-os apa. Velük szemben ott a másik hollywoodi adu ász: a veszélyesen intelligens, csavaros eszű és mindenre elszánt többszörös gyilkos, akinek még a közelébe menni is kockázatos, hiszen hobbija az ölés. A gyerek életben maradásához feltétlenül a többszörös gyilkos csontveleje kell, a gyilkosnak pedig minden, ami csontvelőért kapható. Kezdetét veszi tehát a kérlelés, a ráhatás, az egymás veséjébe látó lelki dráma, majd a vérre (azaz csontvelőre) menő élet-halál hajsza. A gyilkos szökési lehetőséget szimatol, amelyhez az üldözős filmek egész képtelen kelléktára rendelkezésre áll: a börtönkönyvtár számítógépén a kórház teljes csatorna- és szellőzőrendszere zavartalanul tanulmányozható, és hiába töltötte McCabe a fél életét rács mögött, másodpercek töredéke alatt felismeri, hogy melyik gyógyászati segédeszköz milyen nyakatekert funkciót tölthetne be a műtőasztalról való nyomtalan elillanásban.

A film pikantériáját mégis inkább a kusza függőségi viszonyok, az egymásrautaltság szellemes visszásságai adják. Az üldöző az üldözött életének legfőbb biztosítéka, a rendőr a bűnöző legmegbízhatóbb védelmezője lesz. A túsz nem érvényes túsz, mert nem félti az életét, s ezen még a hidegvérű is meghökken egy kicsit. A csűrcsavar viszonyok tucatfilmeket meghazudtolóan paradox, ám kedélyes fináléhoz vezetnek: a nyerésre álló FBI-os akár vízbe is ugrik áldozata bőrét menteni, a mentőben pedig aggodalomtól reszketve szorongatja a rettegett gyilkos vérben tocsogó kezét. Végül persze mindenki jól jár, még mi is, hisz mértéktartó a happy end: a derekas doktornő pótmamává avanzsálása decensen a filmidőn túlra tolódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3734