KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyilkosok gyilkosa

Mátyás Péter

 

Ezzel a filmmel úgy vagyunk, ahogy annak idején A Keresztapával: előbb ismerjük meg az utánzatot, a paródiát, mint az eredetit.

A nyolcvanas évek közepétől a hongkongi John Woo fellépése megújította az akciómozik műfaját. Átalakult a hősök karaktere, akik rossz fiúk, gyilkosok, történetük pedig sajátos utazás a kárhozatból a megváltás felé. A rendező kedvenc színésze, Chow Yun-Fat rezzenéstelen arccal, hideg tekintettel, amolyan kínai Charles Bronsonként üldözte és pusztította a helybéli maffiózókat. A párbajok lassított felvételei, a visszhangosított lövések, az ellenfények és árnyékok hangsúlyozott alkalmazása egy másik műfaj, a western halhatatlanjaira, Sam Peckinpah és Sergio Leone stílusára emlékeztetnek. A vizualitás került előtérbe, sohasem a miért, mindig a hogyan az érdekes. A hatvanas évek esztétizáló westernjeit az esztétizáló akció-thrillerek követték. Hollywood csak jókora fáziskéséssel, részben Tarantinónak köszönhetően fedezte fel az új jelenséget, mohón rávetette magát és bekebelezte. Az amerikanizált verziók különböző színvonalúak, John Woo itt készített műveitől (Rés a pajzson, Ál/arc) kezdve a Steven Seagal jegyezte tucatárukig.

A Gyilkosok gyilkosa is ilyen munka. A szentimentális mese az elérzékenyülő bérgyilkosról lényegtelen, a jó és rossz küzdelmének látványos összecsapásai alatt a rendező Antoine Fuqua szakmailag korrekt módon felmondja John Woo leckekönyvét. Az egyik gonosz szerepében Til Schweiger, a német filmek ügyeletes szívtiprója parádézik, aki most fekete ruhában és lenyalt hajjal náci rohamosztagosra hasonlít. Ha száműzzük a gondolkodást, ha nem figyelünk az olyasfajta szellemi és ideológiai zűrzavarra, mint a gyilkos megdicsőülése a pagodában – akkor jól szórakozunk. Az igényes nézők viszont továbbra is csak remélhetik, hogy egyszer majd láthatják az igazit: John Woo kultikus filmjeit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3737