KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/augusztus
KRÓNIKA
• Grunwalsky Ferenc: Az ember, akinek a fotója megőrzi a filmeket
• MTFA kuratóriuma: A Magyar Történelmi Film Alapítvány pályázati eredményei
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Három szputnyikok Elhallgatott fiatalok

• Forgách András: Stanley, a látnok Fény, zene
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Janisch Attila: A szellem színjátéka 2001. Űrodisszeia
• Csejdy András: Inába a bátorságot Burgess–Kubrick: Gépnarancs
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Végre: filmünnep! Cannes
• N. N.: Az 51. Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai

• Csantavéri Júlia: Dühösen és szerelmesen Itália '68
• Gelencsér Gábor: Fekete és vörös A pacifista
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Pénz, egyenes adásban Gazdagok a tévében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Mátyás király falvédõje Országalma
• Báron György: A harmadik nemzedék A szélhámos
• Győrffy Iván: Vadember kamerával Alain Fleischer filmjeiről
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Turisták
• Vidovszky György: Két apának mennyi a fele?
• Mátyás Péter: A kód neve: Merkúr
• Gyurkovics Tamás: Lény 2.
• Bori Erzsébet: Vízözön
• Harmat György: Hat nap, hét éjszaka
• Hungler Tímea: Paulie
• Tamás Amaryllis: Nyomás alatt
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Körzetszám: 007

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Turisták

Bori Erzsébet

 

Az első párocska (Tiltott nő) után most egy egész kis csapatot indít el Philippe Harel, ugyanazon a vonalon. Kipróbált járat ez, Eric Rohmer mindig ezen utazik, immár több évtizede. Kész rejtély, hogy Harel miért siklik ki vele. Nem az a baj, hogy a történet banális, a figurák hétköznapiak a – rohmeri – esztétikának éppen ez a sarokköve, az erőssége. De ez a fajta minimalizmus nem tűr meg magán vörös farkokat, és nem illik hozzá az elérzékenyülés sem.

A Turisták című mikrotanulmányban négy fiatal indul korzikai hegyi túrára profi társuk vezetésével. Pár nap az egész, amíg tengertől tengerig átszelik a szigetet, amely távolról sincs távol a civilizációtól. Ám nehéz a hátizsák, nehéz az út, és még nehezebb az emberi természet. A repedésekből előjönnek a polgári életben jól kezelhető feszültségek; az összezártság és az út során előadódó problémák nyomán (nincs hely a turistaszállón, eltévednek az erdőben, a vaddisznó megette a csokoládét, ilyenek) konfliktusok robbannak, szakítások érlelődnek. Közben a nézőt időről időre (minden este, elalvás előtt) flashbackek vezetik be a szereplők otthoni életébe. Aztán túlesünk ezen is, jön a nagy hajó, majd legvégül, az epilógusban még egy esküvő is.

Harel most nem alkalmaz látványos megoldásokat, mint a Tiltott nőben, ahol olyan szigorúan tartotta magát a választott narratív centrumhoz, hogy nemcsak a férfi főhős nézőpontjából mondta el a történetet, hanem így is mutatta: másfél óráig csak a nő látszott a vásznon. (Szerencséje volt, hogy olyan jó színésznőre talált, aki elviselte és a néző számára is elviselhetővé tette ezt az intenzív jelenlétet.) A Turistákban nincs meg ez az intenzitás – magyarán kissé unalmas –, viszont nem követi el azt a stílustörést, mint a Tiltott nő végén, midőn a főhős belezokog a hóesésbe, és mélabúsan elmondja a tanulságot. Kíváncsian várom a harmadik filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3766