KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Talpig zűrben

Tamás Amaryllis

Vitriolos humor és könnyed derű váltogatják egymást ebben az újkori Maugli-történetben. Emberfarkasokként viselkedő úgynevezett „normális felnőttek” és a Brutus Árvaház „problémás gyereke” pengeváltásait figyeljük nehéz szívvel és fájó rekeszizmokkal. Nyomon követjük a Kölyök hihetetlen szívósságát, amint – kiszimatolván a leendő apa- és anyajelöltek örökbefogadási szándékának hamisságát, – ellenáll az ön-szeretet és önzés motiválta „segítségnyújtásnak”. Arasznyi élete során korlátolt, alakoskodó, tetteiben és szavaiban mesterkélt, csalárd és álnok felnőttvilággal hozza össze a sors. A hiúság és rosszindulat, a „feleslegesnek lenni” érzése az agresszív válaszreakcióknak olyan láncolatát váltja ki belőle, hogy leleményes csibészségei és romlatlan rosszasága nyomán a silány felnőttkoszorút a gutaütés kerülgeti. A férges lelkekben és gondolkodásban ott fészkel a birtoklás ördöge. „Zsenge planétánknak” (Michael Oliver megrendítően intelligens és bölcs alakítása) igazi megváltást jelent végül egy anya-szívű (vagy inkább nagyanya-szívű) apa, aki az utolsó utáni pillanatban megtalálja az egyetlen hozzá vezető utat: nem próbál behatolni rossz pszichológusként, találgatással-ráfogással a gyermeki sebekbe-titkokba, – rájön, elég, ha a gyermekben lakó géniuszt figyeli s azt őszintén tiszteli. Boldogsága forrása ezentúl nem saját maga, hanem a másik lesz. Ezzel a feltétlen szeretettel nyeri el Kölyök rokonszenvét, akire addig legjobb esetben is csak társadalmi státusszimbólumként vágytak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4167