KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A film varázsa

Bikácsy Gergely

 

Mintha kortalanok emlékeznének koravén ifjúságukra. Akkor fiatalok nem tudtak lenni, most öregek. Jean-Charles Tacchella a francia film talán legrokonszenvesebb kismestere csendes derűvel, szomorú mosollyal idézi fel egy filmrendező-nemzedék indulását 1947–48 táján. Nouvelle vague-ról még senki sem beszél, a francia filmnek még a régi istenei fénylenek (az egyik jelenetben hőseink térdre akarnak rogyni Duvivier előtt), de máris mindenki újakra készül.

Minden filmcsináló nemzedéknek (vagy csoportnak) megvan a maga hőskora, ezért a filmművészetnek is mindig meglesznek a hőskorai, s a néző dolga, hogy válasszon közülük. Tacchella hét-nyolc évvel idősebb Truffaut-éknál: már kritikus és szerkesztő volt, amikor amazok kölcsön (vagy lopott) pénzből filmklubot alapítottak, s a Cinématheque vetítőiben töltötték mindennapjaikat. Idősebb náluk, s mégis később kezdett rendezni, már az „új hullám” leáldozásakor. Sógorok, sógornők című filmje ötvenéves korában tette ismertté, főleg az Egyesült Államokban ünnepelték, lehetett volna sikeres kommersz-rendező: nem lett, ragaszkodott új hullám előtti mozi-kamaszságához, új hullám utáni nouvelle-vague-makacsságához. A magyar néző tavaly láthatta a televízióban Habzsoljuk az életet című munkáját, egy fél-értelmiségi, fél-művész baráti csoport csendes humorú kiseposzát. Sztárok, nagy fordulatok, öblös visszhangú konfliktusok nélkül: a pergő másodpercek filmje volt ez az évtizedeket átívelő, emberien szürke-tarka történet. Ilyen most A film varázsa (eredeti címén: Kocsizás, fahrt előre) is. Egyszerre idézi fel saját ifjúságát és Truffaut indulását. Kamasz-tisztelgés ez a film Jean Vigo meg Truffaut emléke előtt, kicsit a Jules és Jim sugallata is benne lappang, s nehéz eldönteni, a főhősben maga a rendező vagy éppen Truffaut kamasz-alakja kelt-e életre. Értelmes és érzékenyen halkszavú film: egészen biztos, hogy alig lesz nézője.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4307