KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vadnyugat fiai

Ardai Zoltán

 

Ha volna western-Ótestamentum, annak Billy, a Kölyök története az egyik legjelentősebb kánoni könyvét alkotná: nincs mit akadékoskodnunk azon, hogy a Billy-legenda amerikai megfilmesítéseinek száma örökösen gyarapszik. A Christopher Cain-rendezte friss változatnak pedig éppenséggel örvendhetünk: amennyire az elmúlt húsz év hazai westernszolgáltatásai alapján megítélhető, a téma feldolgozásai közül ez a legjobb. Különlegessége, amely a műfaj jellegzetesen hagyományos hangvételű, illetve célzatosan újító szellemű darabjaitól egyaránt megkülönbözteti, hogy – szokatlanul sokrétű – szintézis-western. A Vadnyugat fiai mindenekelőtt szociállélektani szemléletű és értékű film, amelyben ugyanakkor minden meghitten ismerős western-tónus jelen van, a korai Amerika érzelgős-oktató apológiájától az ábrándölő „mocskos natúráig” és egyes spagetti-westernek parodikus kedélyéig. A végső hatás olyféle illúzió, mintha nem is Cain összegezne, hanem annak idején Hawks, Peckinpah, Leone metszettek volna szét valamit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4374