KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gladiátor

Barotányi Zoltán

A szorgalmas mozilátogató néha csak nehezen szabadulhat az érzéstől, hogy a vásznon látható történet ismerős – még a gyermekkori mesékből. Lássuk csak mindjárt a Gladiátor című filmet, melyben a meseváltozatok valóságos óceánjai hullámzanak – annál sajnálatosabb, hogy a nagy kavargásból csak egy „csúnyácska” és kissé együgyű film kerekedett. Az ifjú, ámde „deklasszálódott” főhős kénytelen megbirkózni szinte valamennyi mesebeli próbatétellel, ráadásul még „az unfair ördög szolgája” szerepének is neki kell gyürkőznie. Mert bizony szegény James Marshall (egyébiránt a Twin Peaks motoros amorozója) nagy szorultságában elszegődik illegális bokszológladiátornak, hogy időről időre megvívja harcát különböző rendű-rangú, etnikumú és rokonszenv-indexű sorstársaival. A történet vége innen akár ki is található, sokkal izgalmasabb sasszemű rendezőnk analitikus típusleírásaira figyelnünk. Eszerint a filmben kulcsszerepet játszó feketék lehetnek: a) rosszindulatú, tisztességtelen és betegesen fajgyűlölő gengszterjelöltek, kik mérgezett bokszkesztyűvel támadnak ellenfelükre, b) családszerető, ámde kissé nyers modorú barátok, c) csupaszín boksztrénerek (Tamás bátya-look) és végül, de nem utolsósorban, láss csodát!, egy fekete tanárnő képében, még egy értelmiségi is előadódik. Talán az írói (neadjisten forgatókönyvírói!) pályára indítja Mark Twain-rajongó főhősünket. A néző, akit annyi mikroszociológiai telitalálat sem ütött ki, jutalmul még némi bokszot is láthat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=536