Láttuk még

Kacor, a detektív

Kabai József

Gyermekkorunkban bizonyára sokan kutattunk nemlétező kincsek után, nyomoztunk felfokozott fantáziánk szülte históriákban. S bár e játékok valódi izgalmát a „valóságosság” illúziója adta, egy igazi bűnügybe keveredve jócskán megijedtünk volna. Kacor, ez a rosszcsont úttörő viszont egyáltalán nem ijed meg. Mint a sziklamászó őrs tagja egyik kirándulásuk alkalmával holttestre bukkan; kinyomoz egy nagy értékű műkincsrablást és egy gyilkosságot. Mindebben némi segítséget jelent sete-sután kibontakozó szerelme az őrs egyik leánykatagjával.

A történet egyszerűségében és közvetlenségében voltaképpen rokonszenves. Vannak azonban az ifjúsági filmekben elterjedt „rossz együttjárók”, amelyekkel itt is találkozunk. A történet szelleme, bonyolítása meglehetősen bagatellizált, ismerősek a fordulatok, ami még önmagában nem nagy baj, hisz a film érthetőségét, könnyen fogyaszthatóságát szolgálja az ifjabb nézők számára. Ugyanakkor az alkotók elfeledkeznek „egyénített” hősök, figurák megformálásáról, jellegzetes és hatásos fordulatok helyett szokvány-jeleneteket látunk. A gyermeknézők számára (különösen) fontos erkölcsi pontok és ellenpontok megfelelő helyükön vannak, és természetesen minden jó, ha a vége jó, csak hát mindez nem túl érdekesen és izgalmasan történik.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 48. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5771

Cikk értékelése:

szavazat: 1656 átlag: 5.41