KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyedülálló nő megosztaná...

Turcsányi Sándor

Hogyan építsünk föl könnyen és gyorsan egy párviadalt?

Dramaturgiai tanfolyam kezdőknek. Első lecke: csináljunk rendet a baromfiudvarban. Vegyük elő a kályhából a Brehmet. Elszomorító megfigyelni, a harc újabban egymás háziállatainak elpusztításával kezdődik. Mérgezett egér, főtt nyúl, fagyasztott kutya, macskabitó. Most egy kiskutya defenesztrációját élvezhetjük. Második lecke: járt utat a járatlanért el ne hagyj. Használd üzemi boszorkánykonyhák bevált receptjeit. Végy két bestiát, tedd őket közös ketrecbe. Egyéb dolgod nincs, dőlj hátra, és bámulj, mint a moziban.

A ketrec most tágas New York-i bérlakás, a bestiák vonzóan taszító ifjú hölgyek. A báránybőrbe bújt bérlő betört barátnője belső birodalmába. Hogy hol van az utolsó határsáv, meddig jöhet barát vagy ellenség, hol kezdődik a privát szféra, honnantól az én, ez mind szívszorító kérdés. Benne van a csókban, a pofonban, összebújásban, és sok-sok műalkotásban. Véd-e vasfüggöny, nagy fal, vagy csak tétova gesztusok, lelkünk oly törékeny sündisznótüskéi? Nincs válasz, nem a Personát látjuk, hanem két rémes perszónát. Vigyük haza az erőszakot otthonainkba! A gonosz már nem marslakó vagy zombi, inkább legintimebb kapcsolatainkból támad: lakótárs, férj, nagymama. Csak harc van, két nő elkeseredett küzdelme a degenerált forgatókönyvvel. Még csak nem is Végzetes vonzerő vagy Elemi ösztön: elemi (be)csapás csupán. Az az általános pszichológiai kultúra, amelyért régóta irigyeltük Amerikát, a tömegfilmben csak olcsó dramaturgiai képlet. A film készítői arról beszélnek, amiről fogalmuk sincs: a személyiségről. Nekik cipő- és ruhaviselet, belvárosi figaró álmodta frizura. Személyiségünk valóban védelemre szorul. Mentse, aki tudja, az ilyen filmektől!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=601