KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Isten veled, király

Tamás Amaryllis

John Milius mintha csak a Missziót forgatná újra Borneón, a második világháború idején. Az amerikai hadseregből – a corregidori vereség után – dezertált Learoyd a dajakok királyaként próbál háborúságtól mentes, idilli életet élni az őt vezetőjükké fogadó s elfogadó őslakókkal együtt.

A fehér ember civilizációjának eszmei és hatalmi agresszivitása – két brit ejtőernyős személyében, kiknek feladata a japán megszállók ellen fellázítani a bennszülött törzseket –, itt is utoléri. Módjában áll hát más szemszögből átérezni a felelősséget, mely a „fehér civilizációt” a keresztes háborúktól a gyarmati hódításokon keresztül a legújabbkori zsidóüldöztetéseken át a megtámadott és felforgatott harmadik világgal szemben terheli. Learoyd „az istenek kegyeltje”-ként megússza fehér testvérei „társadalomrendezési” mániáját. Anélkül azonban, hogy tapasztalatai birtokában absztrakt vagy pláne reális utópiát vázolna föl a világ optimális működésére, megszökik a hadbíróság felé vezető hajóútról, s öles karcsapásokkal célozza meg a Szunda-szigeteket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=607