KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A föld fia

Boros József

 

A grúz filmművészet jelentős alakjának, a jövőre hatvan esztendős Rezo Csheidzének ifjonti hévvel, a „fájdalom kiéneklésének” alig fékezett indulatával készült filmje A föld fia. E hevület tartalmi és formai tekintetben is ellentmondásos következményekkel jár: a mű határozott kritikai mondandója körvonalazatlan általánosságokkal keveredik, a jó néhány szép filmes metafora pedig publicisztikus közhelyek tömegébe vész.

Csheidze eposzi méretű s eposzi módon építkező filmjének alaptétele az, hogyan kapcsolódik szükségszerűen egymásba a szovjetrendszer tökéletesítése, reformja a grúz nemzeti hagyományok életben tartásával, mennyire elképzelhetetlen egyik a másik nélkül. A főhős, Georgij Toreli, az újonnan kinevezett párttitkár szülőföldtől elszakadt – a „modern” nagyvárosba került – családokkal, elhanyagolt és kipusztult ősi szőlőskertjeiket sirató öregekkel, talajukat vesztett fiatalokkal találkozik egyfelől – munkájukat szenvtelenül és trehányul végző, kiskirálykodó funkcionáriusokkal másfelől. Közöttük őrlődik s vívja meg harcát egy otthonosabb világ reményében. E figura korántsem mentes a „fent” nyilvánvalóan igazolást és támaszt lelő pozitív hős külsőséges vonásaitól. Az események játéktere fölötti magas fórumokon működő objektív igazság dramaturgiailag már eleve eldönti a „játszmát”, Georgij Torelire a belső vívódás és a személyes példamutatás érzelmi viharai maradnak.

E szenvedélyes és rokonszenves film kétségtelen erénye azonban, hogy a jobb élethez és a szeretett földhöz egyszerre ragaszkodó parasztemberek világát A katona apja című, egykori Csheidze-remekléshez méltó ihletettséggel ábrázolja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/05 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6125