KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A kenyereslány balladája

Szoknyaszerepben

Bori Erzsébet

A KVB Herskó-portréjában végül minden jóra fordul. Dokumentum-mese inkább, mint ballada.

Szoknyaszerepben alakított nagyot egy amatőr színész a két évvel ezelőtti szemle egyik játékfilmjében. A magas zsűri lányos zavarában új díjat kreált a különleges produkció elismerésére. A Kis vakondról van szó, a közgázos Szőke András filmjéről, amelyben Herskó János magyar filmrendező játszotta Irént.

Bár Szőkétől, tudjuk, minden kitelik, ezt a poént mégsem a légből, hanem az életből kapta. Herskó női ruhában szökött meg 1944-ben a munkaszolgálatból. Most pedig itt van a Közgáz Vizuális Brigád beltagjainak, Czabán Györgynek és Pálos Györgynek a mozija, amelyben Herskó töviről hegyire elmeséli, hogyan élte túl az évszázad leghidegebb magyarországi telét.

A kenyereslány balladája elsőre dokumentum portréfilm, ha jobban megnézzük: műfaji határeset. Az alkotók végighurcolják hősüket az eredeti helyszíneken, Herskó pedig újrajátssza nekik, nekünk az egész történetet. Valóságos időutazásra visznek minket, a múltat felidéző mai felvételek közé csempészve az első és az utolsó Herskó-film, az 1958-as Vasvirág és az 1970-es N. N., a halál angyala részleteit. (A legelső filmmel úgy tettem, mint 1953-ban az illetékesek, akik a metróval együtt örök álmot bocsátottak A város alatt című metróépítős hőseposzra.) Ezek a bejátszások nem pusztán színesítik az anyagot, Herskó példás bűnösként mindig visszatér a tett színhelyére, s így egymás után viszontláthatjuk az elbeszélt történet helyének 1958-as, 1969-es és 1995-ös képét.

Könnyen lehetett volna rossz vége, s hogy mégsem az lett, abban nagyobb része volt a címszereplőnek, egy Nusi nevű kenyereslánynak, mint a hős ügyességének vagy merészségének. Minden okunk megvan azt hinni, hogy az ötvenéves érettségi találkozóra gyülekező, hajdan népes osztály nem a szokásos időskori betegségek miatt fogyatkozott meg ennyire. Ahogy Herskó a kamera előtt újraéli viszontagságos múltját, úgy tetszik, hogy csupa rendes emberrel találkozott egész életében, csupa jó – vagy legalább lusta – ellenséggel. Egészen odáig, hogy őt, a törvényen kívüli zsidót cukros vajas kenyérrel díjazta a megszálló sereg egy katonája azért a jóslatért, hogy nemsokára haza mehet, mert a németek mindjárt elvesztik a háborút.

Egyébként az a régi, élesben játszott szoknyaszerep nem hozott díjat Herskó Jánosnak. Megbukott vele, belesült az első mondatba, és a korabeli publikum hangadói többnyire nem rohadt paradicsommal honorálták a bukást. De Herskónak piszok szerencséje volt. Nem csoda, hogy javíthatatlan optimista lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=65