KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tamás bátya kunyhója

Zoltán Katalin

 

Radványi Gézának, a külföldön élő, magyar származású rendezőnek tiszteletre méltó rangja, művészi tekintélye van a világ filmesei között. Neve a mi fülünknek különösen kellemesen, ismerősen cseng. Nekünk – hazai nézőknek – ő elsősorban a Valahol Európában rendezője. Az új magyar filmművészet e páratlan és csodálatos nyitánya jut róla eszünkbe.

Méltán számíthat hát érdeklődésre az 1965-ben öt ország közreműködésével készült filmje, a Tamás bátya kunyhója.

Harriet Beecher Stowe híres regényéről szinte mindannyiunknak vannak gyermekkori emlékképei. A fiatal lelkekben kitörölhetetlen nyomot hagy(ott) a megrázó történet Tamásról, a jóságos, öreg négerről, az agyonkínzott fekete rabszolgáról.

Ám a valósághoz egy másik jelenség tudomásul vétele is hozzátartozik. A „Tamás bátyaság” ugyanis korántsem ilyen regényes, romantikus fogalom. A feketék e jelzővel azokat a szervilis, behódoló társaikat illetik, akik mohón keresik „patriarchális uraik” kegyeit, akik máig sem tudtak szabadulni a fehérek felsőbbrendűségének tudatától. A fogalom tartalmának devalválódásáról a Tamás bátya kunyhójának alkotói mintha egyáltalán nem vennének tudomást... Talán mert szerintük a 60-as évekre a négerkérdés teljes egészében elintézettnek, tisztázottnak tekinthető?

Csak az amerikai rasszizmus egyik legijesztőbb megnyilvánulására emlékezzünk, a Martin Luther King elleni merényletre. A gyilkosság időpontja 1968. Gondolhatunk akár gyakoribb, mindennaposabb „merényletekre”, a déli államok néger gettóira vagy a Harlemre. Radványi filmje azonban semmire sem akar figyelmeztetni, semmit sem értelmez. Az adaptáció egyetlen célt szolgál: megríkatni és elandalítani a nézőket. Egy történetet mond el az elsüllyedt régmúltból; mesét varázsol elénk angyali gyereklányról, aki halálos ágyán felszabadítja a rabszolgákat; állati brutalitású rabszolga-kereskedőről, könnyes-bús szerelemről... A XIX. századi regényt egyszerűen más műfajba ülteti át: lefordítja a hagyományos narratív film nyelvére. Az alkotók szándékát melodramatikus fordulatok, szívfacsaró jelenetek egész sorával igazolhatnánk. Csak egy példát: a szép, fehér Éva kisasszony és a fekete, öreg Tamás idilli egymásra találása tavon úszkáló hattyúk és tavirózsák társaságában finoman szólva is olcsó és elavult kontraszt.

A látvány végig a giccs határát súrolja, a kísérőzene édeskés spirituálé-feldolgozásai pedig még szentimentálisabbá hangolják. A színészek játéka teátrális és hiteltelen. (Mellesleg olyan sztárok is szerepelnek a filmben, mint Mylène Demonget, Juliette Gréco.)

Egy naiv és idejétmúlt melodráma született egy, a maga korában értékesnek látszó műből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/06 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6819