KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szavak titkos élete

Horeczky Krisztina

 

Az érzékeny Goya-díjas melodráma, Az élet nélkülem után Isabel Coixet szerepet írt Sarah Polleynak. A süket munkásnő, Hanna, az egyik legvisszataszítóbb karakter, akit valaha vásznon láttam – legalábbis a történet egy bizonyos pontjáig. Az ingerlően igénytelen, rend- és tisztaságmániás kiváló dolgozót főnöke szabadságra küldi, merthogy kollégái a háta mögött mószerolják. A kényszerpihenős Sztahanova képtelen relaxálni. Sietve szegődik el ápolónőnek egy olajfúrótoronyba, hogy egy súlyos balesetben égési sérüléseket és ideiglenes vakságot szenvedett férfiről (Tim Robbins) gondoskodjék.

Coixet filmjében ólomlábakon jár az idő; kizárólag így, a lassúság erejével érhető el Polley döbbenetes metamorfózisa, derülhet fény iszonyatos magán-traumáira. A direktor-forgatókönyvíró pszichológiai tesztje felettébb kellemetlen érzést vált ki belőlünk: a szégyent. Kötelezően szembesülünk az oktalan utálat, ellenszenv (élet)veszélyes működésével; az ismeretlen, az idegen iránt táplált gyűlölettel. A nézőt több mint egy órán keresztül félrevezető rendező alkotása a vegetálásra berendezkedett túlélő portréja; szerelmes film, emlékezés a világban dúló háborúk áldozataira. És egy súlyos állítás: nincs felejtés.

A fölemelő, ám korántsem fölszabadító mű ikonja, Sarah Polley mellett kitűnőek az epizódszereplők, kivált a fúrótorony nagyra törő szakácsaként Javier Cámara. Az utóbbi időben leginkább sérült elmeállapotú, perverz alakokat játszó Tim Robbins ezúttal a technikás hatásvadász eszköztárába enged bepillantást, ennek eredményeként teljességgel kívül marad szerepén.

Isabel Coixet trükkös dramaturgiájú, csodálatos munkája megismertet minket a happy end iránti vágy reménytelen érzésével. S a szomorú fölismeréssel: van, amikor nem lehet boldog vég.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8582