KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/március
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró

• Forgách András: Fecseg a mély Truman Capote
• Kolozsi László: Humor, hidegvérrel Capote és Hollywood
• Bikácsy Gergely: Arany és ólom Luchino Visconti
• Gelencsér Gábor: Reng a Föld Visconti neorealizmusa
• Hahner Péter: Észak Dél ellen Az amerikai polgárháború a mozivásznon
• Ardai Zoltán: A sötétség bábjai Ambrose Bierce
• Varró Attila: Rovar a borostyánban Guillermo del Toro
• Géczi Zoltán: Szemedben a világ Bábel
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Mikor ő szinte őszinte Magyar plazma
• Schubert Gusztáv: Mauni-Ka Hétperces sztárok
KÖNYV
• Kelecsényi László: A hetedik ajtó Makk Károly – Egy filmrendező világa
• Pápai Zsolt: Kedvencek temetője Az 501 legfontosabb film…
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kíntorna Emelet
• Báron György: A személyi követő balladája A mások élete
• Bori Erzsébet: Mélyvíz Noé bárkája
• Vajda Judit: Vaxerelem Lora
• Vaskó Péter: Sós szeksz S.O.S. szerelem!
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Grbavica
• Vaskó Péter: A dicsőség zászlaja
• Vincze Teréz: Dreamgirls
• Herpai Gergely: A boldogság nyomában
• Tosoki Gyula: Apró titkok
• Csillag Márton: Egy botrány részletei
• Varró Attila: Füstölgő ászok
DVD
• Pápai Zsolt: Szonatina
• Vincze Teréz: Jóbarátnők
• Tosoki Gyula: A Paradicsom… és a Pokol
• Varró Attila: Battle Royale

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Grbavica

Vajda Judit

Grbavica – osztrák–bosnyák–német–horvát, 2006. Rendezte és írta: Jasmila Zbanic. Kép: Christine A. Maier. Zene: Enes Zlatar. Szereplők: Mirjana Karanovic (Esma), Luna Mijovic (Sara), Leon Lucev (Pelda), Kenan Catic (Samir), Dejan Acimovic (Cenga). Gyártó: Jadran Film / Debokada / Coop 99. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 93 perc.

 

Jasmila Zbanic műve, a Grbavica tavaly elnyerte az Arany Medvét az 56. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, de mivel a háború után a Balkánon helyüket kereső családokról újból és újból megjelennek újra aktuálissá váló alkotások (legutóbb például Goran Paskaljevic Téli álom című műve), csak remélhetjük, hogy a bosnyák film nem erősen politikus és problémaérzékeny témaválasztása, hanem valódi értékei miatt kapta a berlini fődíjat. A szomorú csattanóra épülő mű Esma, a Szarajevó Grbavica nevű negyedében tizenkét éves lányát egyedül nevelő anya története, aki sokáig érthetetlen módon vonakodik az iskola számára kikérni a hatóságoktól azt az igazolást, amely tanúsítja, hogy gyermekének apja hősi halált halt a délszláv háborúban. A súlyos titok apró jelzések során körvonalazódik homályosan a gyanakvó néző számára, majd egy erőteljes, megdöbbentő csúcsjelenetben kulminálódik, mikor is az elkeseredett anya szemtelen, követelőző lánya ellen intéz kegyetlen, de érthető kirohanást. A hétköznapokra koncentráló, lassú cselekményvezetésű film addig visszafojtott feszültsége a legjobb pillanatban robban, a Grbavicának azonban az érzelmi katarzison kívül egyéb erényei is vannak. Hitelesen ábrázolja például azt a hétköznapi küzdelmet, ahogy egy anya megpróbálja előkeríteni a pénzt kislánya osztálykirándulására, és realista jelenetekkel, érzelgősség nélkül kelti fel az együttérzést a megélhetést egy éjszakai bárban különböző munkakörökben, gengszterek és külföldiek közt kereső asszonyokkal szemben. Ezenkívül a generációs különbségek is életszerűen jelennek meg benne, különösen érzékenyen jeleníti meg azt az énkeresést, amin egy rossz időben és rossz helyen megszülető és felnövő kislánynak kell átesnie a háború utáni Bosznia-Hercegovinában. Mindez – és valószínűleg a rendezői szándék is – arra predesztinálja a filmet, hogy nyomában társadalmi diskurzus induljon, de azért érdemes észben tartani, hogy Zbanic műve filmalkotás, nem pedig filmhíradó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/03 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8923