KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/november
ANGER APOKALIPSZISE
• Kecskés Péter: Haragos Apokalipszis Kenneth Anger
PÓKERMOZI
• Schreiber András: A nagy beetetés Tévépóker
AMERIKAI ÁLMOK
• Jankovics Márton: Kertvárosi titkok Született feleségek
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Tullio Kezich (1928–2009)
• Schreiber András: Bujtor István (1942-2009)
AMERIKAI ÁLMOK
• Vörös Adél: Álommunkák A kertvárosi Amerika
• Barotányi Zoltán: Henyék, lúzerek, Szuburbia Amerika hátsóudvara
PÓKERMOZI
• Deák Dániel: Flush back Pókerfilmek
AZ ISMERETLEN BERGMAN
• Pápai Zsolt: Nők, lelki tájban Robert Altman Bergman-trilógiája
• Gelencsér Gábor: Ördög és pokol Korai Bergmanok
• Tüske Zsuzsanna: Stockholmi randevú Ingmar Bergman: Ez itt nem történhet meg
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 3. rész
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Dargay Marcell: Lőj a zongoristákra! Az újhullám zenéje
• Jancsó Miklós: Ó, a Nouvelle Vague!
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: Szerencsés ember a felvevőgéppel Beszélgetés Pados Gyulával
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Holdonjárók Cinefest 2009
KRITIKA
• Báron György: Történelem félárnyékban Mészáros Márta: Utolsó jelentés Annáról
• Reményi József Tamás: Érintő Mátyássy Áron: Utolsó idők
KÖNYV
• Baski Sándor: Pánik helyett Stachó László – Molnár Bálint: A médiaerőszak
MOZI
• Nevelős Zoltán: The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek
• Schreiber András: Egy kurtizán szerelmei
• Parádi Orsolya: Páros mellékhatás
• Forgács Nóra Kinga: Welcome
• Sepsi László: Gamer – Játék a végsőkig
• Vajda Judit: Rémségek cirkusza
• Tüske Zsuzsanna: Julie & Julia – Két nő egy recept
• Varró Attila: Vakító fehérség
• Kovács Marcell: Sorority Row
• Baski Sándor: Ördög bújt beléd
E-MOZI
• Alföldi Nóra: A grófnő
MOZI
• Szabó Noémi: A Holdhercegnő
DVD
• Géczi Zoltán: Chang Cheh mesterhármasa
• Pápai Zsolt: Kis-nagy világ
• Gelencsér Gábor: Próba után
• Varga Zoltán: Leszbikus vámpírok gyilkosai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vakító fehérség

Varró Attila

Whiteout – amerikai-kanadai, 2009. Rendezte: Dominic Sena. Írta: Greg Rucka művéből Jon Hoeber, Erich Hoeber, Chad Hayes és Carey Hayes. Kép: Christopher Soos. Zene: John Frizzell. Szereplők: Kate Beckinsale (Carrie Stetko), Gabriel Macht (Pryce), Alex O'Loughlin (Haden), Tom Skerritt (Dr. Fury). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 90 perc.

Szemben az Északi-sarkvidék népes műfaj-populációjával szánhúzós kalandmeséktől kém-akciófilmen át az eszkimo-westernekig, a hatalmas antarktiszi földrész eleddig csak a sci-fi horror (Dolog, Mély fagy,AvP) és a pingvinfilm terén mutatott fel saját zsánerlakókat. Greg Rucka 1998-as képregénye – és az idei moziverzió – jóvoltából immár a detektív-thriller is megvetette lábát a vastag jégen: a négyezer fős kontinens történelmének első gyilkossági ügye az amerikai állomás egyfős rendfenntartója, egy hivatali túlkapás miatt száműzött sheriffhölgy kezébe kerül, akinek nem csupán a tudóspopulációt sorra látogató jégcsákányos tettessel, de saját traumatikus életével is szembe kell néznie, miközben alig pár nap választja el a bázis teljes téli kiürítésétől.

A főként adrenalin-túladagolt bűnfilmjeiről ismert Dominic Sena életműve igen messze helyezkedik el Rucka graphic noveljétől: a Whiteout-képregény nem csupán a jégvilághoz illő minimál-monokróm, statikus képi világában, de a bűnügyi történetet erős drámai karakterábrázolással elmélyítő történetvezetésében sem igazán rokonítható a Kardhal vagy a Tolvajtempó párbites kalandtúráival. A Vakító fehérség bűntörténetébe így aztán húsz percenként beletuszkol(nak) egy-egy üldözési, szabadulási vagy verekedős akciójelenetet (élen egy átgondolatlanul megkoreografált hármas közelharccal a tomboló hóviharban), a párbeszédeket pársoros pengeváltásokra redukálják, a tenyeres-talpas, ám kőkemény főhősnőből pedig szilfidre szálkásított, sírdogálós kamaszlányt faragnak, aki nagyrészt a bűvkörébe csábult férfiegyedek segédletével boldogul az egyre hajmeresztőbb kihívásokkal (sőt a film a képregény-eredeti leszbikus felhangokat kínáló, rivális nyomozónő-figurát is gondosan macsó FBI-ügynökre konvertálja). Míg a közelmúlt másik jeges-véres comics-adaptációja, a 40 nappal és éjjel vámpírhorrorja mind látványvilágában, mind dermesztő dramaturgiájában jobbára ragaszkodott az alapmű erényeihez, a Vakító fehérség alkotói pont a sikeresélyes összetevőket vonták meg történetüktől: mutatós fekete-fehérből sima szürkére színezték, jéghideg érzelmi poklát langyosra melegítve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9974