|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziHétköznapi vámpírokBaski Sándor
What We Do in the Shadows – új-zélandi-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Taika Waititi, Jemaine Clement. Kép: Richard Bluck. Zene: Plan 9. Szereplők: Jemaine Clement (Vladislav), Cori Gonzalez-Macuer (Nick), Taika Waititi (Viago), Jonathan Brugh (Deacon), Ben Fransham (Petyr). Gyártó: Unison Films / Funny or Die. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 86 perc.
A vérszívások közti, öröklétig tartó
holtidőt is el kell valamivel ütni, és az emberekhez hasonlóan a vámpíroknak
sincs jobb ötletük a szocializációnál. Nincs olyan modern adaptációja a
mítosznak, amelyben a halhatatlan antihősöknek a vámpírlét szokásos nyűgjein
túl ne kellene az együttélésből adódó súrlódásokat is kezelniük, legyen szó
párkapcsolatról (Halhatatlan szeretők),
családról (Vámpírok, Byzantium),
mester és tanítvány viszonyról (Interjú a
vámpírral), bűnbandáról (Alkonytájt)
vagy komplett alternatív társadalomról (True
Blood, Alkonyat).
A természetükből adódóan antiszociális
rémlények együttélése nem csak drámai konfliktusok, hanem vérbő poénok forrása
is lehet, ahogy azt az Addams Family
alkotói bő negyedszázada demonstrálták. Egy-egy szűk közösség mindennapjainak
szatirikus hangvételű bemutatására a legutolsó trendek szerint mégsem a
nagyjátékfilm, hanem A hivatal által
kifejlesztett áldokumentarista sitcom-formátum az ideális. A 2010-es belga Vámpírok is ebből a kottából készült, a
filmbéli fiktív stáb egy diszfunkcionális vámpírcsalád életét követte, szó
szerint halálmegvető bátorsággal. Az új-zélandi Hétköznapi vámpírok alkotói annyival bővítik a formulát, hogy a
valóságshow narrációs eszközeit is kölcsönveszik: az egy fedél alatt élő, négy
különböző generációt és habitust képviselő vérszívók külön-külön is
kommentálják a konfliktusokat. A Taika Waititi–Jemaine Clement író-rendező-főszereplő
páros mindkét tagja a szkeccskomédia világában kezdte pályafutását, a poénok
időzítésével nincs is gondjuk; gyakorlatilag a témából adódó összes ziccert
magabiztosan ütik le, és még a CGI-trükköket is szellemesen használják.
Filmjükkel szemben tulajdonképpen csak egyetlenegy kifogás emelhető:
epizodikussága miatt tévésorozatként sokkal jobban működhetne.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 129 átlag: 5.64 |
|
|
|
|