KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alfa és Omega

Sepsi László

Alpha and Omega – amerikai, 2010. Rendezte: Anthony Bell és Ben Gluck. Írta: Chris Dent és Steve Moore. Zene: Chris Bacon. Gyártó: Crest Animation / Lion Gates Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc.

 

Alpha and Omega – amerikai, 2010. Rendezte: Anthony Bell és Ben Gluck. Írta: Chris Dent és Steve Moore. Zene: Chris Bacon. Gyártó: Crest Animation / Lion Gates Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc.

A Dennis Hopper utolsó filmjeként mozikba került Alfa és Omega gyászbeszédként annyit ér, mint a koporsó felett elhebegett rossz vicc, aminek sem az elhunythoz, sem pedig a helyzethez nincs sok köze, csak a végére biggyesztett komor mondat lóg még utána értelmetlenül a levegőben. Előbbi nem az alkotók hibája, de az már sokkal inkább, hogy filmjük eredeti funkcióját sem tölti be, a gyatra animációnak köszönhetően nem látványos, a még gyatrább forgatókönyvnek hála pedig nem szórakoztató mozgóképi termék. A Jasper Nemzeti Parkban elő farkasok szigorú kasztrendszerébe helyezett románc az önmegvalósító állatlúzerek diadalának a Disney-elefántoktól a Dreamworks-pandákon át a Sony-pingvinekig húzódó történetsémáját hasznosítja újra, ám a Crest Animations első produkciója csupán ócska omega a kortárs animáció alfái között, nagyjából annyi túlélési eséllyel bír, akár egy mackótestvérek közé szakadt magyar rókakölyök. Az Alfa és Omega nem csupán technikai szempontból marad bőven a tisztes középszer alatt: színtiszta amatőrizmust sejtető stílustörései, Johnny Depp Alice Csodaországban-beli magánszámát is alulmúló zenés betétei, illetve a legmeghökkentőbb pillanatokban előbukkanó, testnedv-orientált altesti poénjai a friss vér ígérete helyett a falkahajtó korcs szerepére predesztinálják. A készítők – akik mögött külön-külön már olyan méltán elfeledett alkotások állnak, mint a Mackótestvér 2. és a Fedőneve: Pipő 2. – nem is kecsegtetnek a már megszilárdult hierarchia szétbontásával, szexuálisan túlfűtött főhősük végül ugyan megkapja a felsőbbrendű nőstényt, de a kasztrendszer felbontása, ahogy a filmbéli élőhely újrafelosztása is, végül elmarad, meghagyva a komolyabb piaci acsargásokat a Warner által támogatott Animal Logic nácivadász gyöngybaglyainak – így kárhoztatva lapításra és bogyóevésre a farkasok nemes nemzetségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10355