|
|
|
MoziGruParádi Orsolya
Despicable Me – amerikai, 2010. Rendezte: Chris Renaud, Pierre Coffin. Írta: Sergio Pablos történetéből Ken Daurio, Cinco Paul. Zene: Heitor Pereira, Pharrell Williams. Gyártó: Illumination Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 95 perc.
„Superbad – Superdad”. Ennyiben jelöli meg főszereplő fejlődéstörténetének alfáját és omegáját a rendező a film szlogenjében. Csak egy aprócska betű a különbség a csúnya antihős és a melegszívű pótapuka között, akivé Gru a történet végére válik. A cérnalábú, hordóhasú gonosztevő élete főművére készül, a Hold ellopására. Az ehhez szükséges szupergépet a konkurens Vektor őrzi bevehetetlen villájában, amelynek kapuja csak a sütit áruló három árva kislány előtt tárul fel. Gru agyában összeáll a terv: örökbefogadja a lányokat, és megszerzi a zsugorsugarat. Életveszélyes eszközök, gyanús vegyszerek, bombából készült ágy – nem kifejezetten babaház várja a testvéreket, de ellenállhatatlan bájuk néhány jól irányzott csapással hamarosan széttöri a gonosz szívét borító páncélt. A kiscicás mesekönyvet eleinte kiröhögő Gru azon kapja magát, hogy nincs fontosabb számára, mint a lányok balettelőadása.
A látványvezérelt, szemkápráztató tájakon játszódó, lassított felvételes, az utolsó szőrszálig kidolgozott 3D animációktól – mint az Avatar vagy Az Őrzők legendája – eltérően az amerikai rajzfilmek másik vonulata mintha a karakterábrázolásra fektetné a hangsúlyt. Ilyen volt a Wall-E, a Fel!, és ilyen a Gru is. Kevés, karikatúraszerűen megrajzolt figura, jellemkomikum, és a lelki jelenségek szellemes vizsgálata jellemzi ez utóbbiakat. A kezdetben kissé üresnek ható univerzum attól telik meg élettel, hogy fontos dolgokról esik szó benne: az örökké elégedetlen anya árnyékával küzdő fiút az önzetlen gondoskodás segíti a boldogsághoz, a három árva nem adja fel a reményt. A tartalom pedig túlnő a formán.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 910 átlag: 5.41 |
 |
|
|
|
