KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tengerre várva

Sepsi László

V ozhidanii morya – orosz-kazah-francia, 2012. Rendezte: Bakhtyar Khudojnazarov. Írta: Sergey Ashkenazi. Kép: Rifkat Ibragimov. Zene: Shuhei Kamimura. Szereplők: Dinmukhamet Akhimov, Egor Beroev, Detlev Buck, Radzhab Guseynov. Gyártó: Kazakhfilm / Pallas Film / Entre Chien et Loup. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.

Bő négy évtized alatt, elsősorban az azt tápláló folyók becsatornázása miatt, az Aral-tóból nem maradt más, mint hajóroncsokkal tarkított szikes pusztaság. Bakhtyar Khudojnazarov (Luna papa) legújabb filmjének ez az ember által okozott, mégis messzemenően bizarr természeti katasztrófa a kiindulópontja, habár a címben jelzett tenger itt nem fél évszázad, hanem egyetlen különös vihar során illan el. A poszt-apokaliptikus díszletekkel (hajóroncsok, homokfutók, vegetáló falvak) zsúfolt közép-ázsiai tündérmesében egy morc tengerész keresi mindazt, amit a misztikus viharban elveszített, és ehhez azt találja a legjobb módszernek, ha megfeneklett hajóját Herzog Fitzcarraldójának mintájára keresztülvonszolja a sivatagon.

Khudojnazarov sikerrel ad filmjének különleges aurát az eklektikusan összegyúrt folklór-elemekből és az ezeket megtámogató, szürreális kompozíciókból (mint a sivatagban vonszolt hajó központi motívuma), de az epizódfüzérré széthulló, túldíszített odüsszeiából a drámai súlyponttal együtt az összetartó erő is hiányzik. A világ – és saját veszteségeinek – helyrehozásáért küzdő főhős a mellékszereplőkkel együtt csak odavetett karikatúra, története csupán ürügy, hogy a rendező felidézhesse az ornamentikus modernizmus (Paradzsanov, Angelopulosz) és a kilencvenes évek balkáni groteszkjének (Kusturica) toposzait. De az így megkísértett hagyomány, híján az azt érdemben újragondoló szerzői invencióknak, valóban kiszáradt tengerfenék marad: Khudojnazarov ugyanúgy bóklászik valami hajdan termékenynek a maradványai közt, mint mindenre elszánt hősei, de velük ellentétben neki nem sikerül vizet fakasztania. A tengerre várva ideig-óráig gyönyörködteti a szemet, de a külcsínnel szemben alulmaradt mese hiányát nem enyhíti a szórványosan belakott sivatag látványa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11907