|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziTorrente 4 Huber Zoltán
Torrente 4 – spanyol, 2011. Rendezte és írta: Santiago Segura. Kép: Teo Delgado. Zene: Roque Baños. Szereplők: Santiago Segura (Torrente), Javier Gutiérrez (Solís), Goyo Jiménez (Rocamora). Gyártó: Antena 3 / Amiguetes. Forgalmazó: PARLUX Entertainment. Szinkronizált. 93 perc. A José Louis Torrente névre hallgató hájas bunkó olyasféle népi szimbólum a spanyol közönség szemében, amelyhez nálunk talán csak az „Ízirájder, öcsém!” csibészei hasoníthatók. A két kultusz között azonban óriási különbségek feszülnek, hiszen míg a mi Üvegtigrisünk kifejezetten a magyar közönség édesbús önsajnálatára épít, addig a hispán antihőst igen komoly társadalomkritikai hátszél hívta életre. Santiago Segura színész-író-rendező 1998-ban alkotta meg ezt a fasiszta, nőgyűlölő, homofób szörnyet, akivel kíméletlenül görbe tükröt tarthatott a mediterrán országban tovább élő beteges nacionalizmusnak, hímsovinizmusnak és idegengyűlöletnek. A borotvaéles abszurd azonban annyira jól működött, hogy sajnos Torrente figuráját is elcsábította a pénz szörnyű démona: az első rész kritikai- és közönségsikere után immár három, egyre harmatosabb színvonalú folytatást passzíroztak ki magukból a jobb sorsra érdemes alkotók.
A minőségi romlás oka nem kizárólag a bevált recept ötlettelen újrázásában keresendő. Segura egyre kevésbé veszi komolyan a kritikai éleket, és bármiféle parodisztikus szándék nélkül, kizárólag az olcsó élvezet kedvéért hempergőzik meg a butaság legmélyebb bugyraiban. A negyedik részben is megkapjuk a vaskos beszólásokat, illetve a figura undorító szokásainak újabb mélységei tárulnak fel – ezek az alpári viccek azonban dramaturgiailag már a semmiben lebegnek, és nem böknek oda a spanyol társadalom defektusainak, de az univerzális emberi butaságnak sem. A film az okos irónia helyett inkább csak élősködik a beteges és durva jelenségeken, közben pedig a spanyol sport- és bulvárvilág színe javát is felvonultatja. A Torrente negyedik része a sziporkázó jutalomjátékok hangulatát kívánja árasztani, de szándékai ellenére leginkább a szánalmas rókabőrök gyűjteményét gyarapítja.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1183 átlag: 5.47 |
|
|
|
|