|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMiénk a világVarró Attila
We Are Your Friends – amerikai, 2015. Rendezte: Max Joseph. Írta: Meaghan Oppenheimer, Max Joseph. Kép: Brett Pawlak. Zene: Matthew Simpson. Szereplők: Zac Efron (Cole), Emily ratajkowski (Sophie), Wes Bentley (James), Shiloh Fernandez (Ollie). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 103 perc.
Az elektronikus
tánczenéhez kapcsolódó eddigi zsánerkezdemények alapvetően a „hányatott művész”-portré
kategóriában és európai színekben indultak (a Pete Tong-filmtől Kalkbrenner Berlin Callingjáig), de idén Hollywood
is beszállt a partiba, hogy a francia Eden
mintájára egy coming-of-age sztoriban
hozza össze a kortárs EDM-fesztiválok és serdülőfilmek közönségét. Piaci
szempontból remek döntés volt erős zenei anyagra és ütős látványvilágra épülő
parti-jeleneteket kombinálni egy tehetséges, álmait valóra váltó fiatal útjával,
ám – az elmúlt évek hasonló stratégiát választó Spring Breakersével ellentétben – Max Joseph debütfilmje látványvilág
terén hivalkodó, ám elkoptatott ötletparádé (rotoszkópos drogvízió-jelenete nyugodt
szívvel nevezhető a zenés látomásbetétek David Guettájának), plusz a
történetében sem mutat fel semmi szokatlan, egyéni megoldást.
Hasonlóan főhőséhez, aki
végül a (Berlin Callingból átemelt) assemblage stratégiával jut el a piaci
önmegvalósításhoz, Joseph filmje is különféle hétköznapi tárgyak
összeillesztéséből próbál életképes alkotást kerekíteni: a fejlődéstörténet ürügyén
valójában az ifjú Los Angelesi-i DJ aktuális problémáiból (szemét meló,
csóróság, elvesztett barátok) szemezget, középpontban a sztori döntő részét adó
szerelmi háromszöggel, ahol ezúttal is önreflektív Művészet-metaforaként jelenik
meg a feltörekvő tehetség és a piacbaráttá fakult sztárművész közé szorult
szépség pneumatikus alakja. Ki tudja, az átgondolatlanság hibájából vagy az
író-rendező keserű kritikája gyanánt a pozitív „Többre is képesek vagyunk”
záróüzenet mellé, a lányparazita választása végül indokolatlan marad: akárcsak
a filmről, róla sem lehet eldönteni, vajon őszinte érzelmek vezérlik vagy
csupán érdekből, jobb híján szavaz az ifjúságra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 49 átlag: 5.53 |
|
|
|
|