MoziTeljesen idegenekBaski Sándor
Perfetti
sconosciuti – olasz, 2016. Rendezte: Paolo Genovese. Írta: Paolo Costella és Filippo
Bologna. Kép: Fabrizio Lucci. Zene: Maurizio Filardo. Szereplők: Giuseppe
Battison (Peppe), Anna Foglietta (Carlotta), Marco Giallini (Rocco), Edoardo
Leo (Cosimo), Valerio Mastandrea (Lele). Gyártó: Lotus Productions / Medusa
Film. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos.
100 perc.
A Kutyaszorítóban kultikus asztali nyitójelenete ma már nem
ismétlődhetne meg ugyanúgy. Ha legalább kettőnél több ember összeül, közülük
valaki mindig kivonja magát a társalgásból hosszabb-rövidebb időre, hogy
belemerüljön a telefonjába. Mégis, ahhoz képest, hogy mindennapjainkat mennyire
átalakították az okoseszközök, a filmek és a sorozatok többségében csak
kommunikációs eszközökként jelennek meg. Dramaturgiai funkciójuk nagyon is
jelentős, de az, hogy a kapcsolatainkra, szokásainkra és a gondolkodásunkra
milyen hatással vannak, ritkán kerül szóba. Paolo Genovese dramedyje látszólag
üdítő kivétel. A Teljesen idegenekben
hét régi barát tanulságos kísérletbe fog: a közös vacsora során minden beérkező
hívást kihangosítanak, és felolvassák egymás szöveges üzeneteit. A
megválaszolásra váró kérdés, hogy vannak-e titkaik egymás előtt, és digitális
profiljuk vajon azonos-e azzal, akit élőben alakítanak? Az ötlet ellen senki
nem mer tiltakozni – az fel is érne egy beismerő vallomással –, de a kínos
feszengések előrevetítik a borítékolható bonyodalmakat.
A könnyed hangulatban
induló este szép lassan fordul át a privát élethazugságok terápiás jellegű
lajstromozásába, kiderül, hogy nincsenek a társaságban makulátlan jellemek, aki
az egyik pillanatban még morális fölénnyel ítélkezik, a következőben maga is
magyarázkodásra kényszerül. A feltáruló titkok persze nem ugyanolyan súlyúak,
van, aki nyomós okból nem oszt meg fontos információkat még a házastársával
sem, és van a hűtlenségnek és álszentségnek az a minősített esete is, amelyért
már nem járhat feloldozás.
Menet közben válik
egyértelművé, hogy az okostelefonok csak katalizátorok, akár ki is lehetne
iktatni őket a történetből, a lényeg nem változna. A Teljesen idegenek úgy reflektál egy aktuális jelenségre, hogy
közben semmi újat nem állít az emberi kapcsolatokról – a Black Mirror társadalom- és technológiakritikája helyett inkább a
klasszikus olasz komédiák hagyományát folytatja. A tanulság, amit levon,
banális, a filmvégi csavarnak köszönhetően mégis sikerül feltennie egy olyan
kérdést, amely sokkal fontosabb és érdekesebb, mint a kiinduló dilemma: vajon
akkor járunk jobban, ha kitudódnak, vagy egészségesebb, ha rejtve maradnak
életünk titkai?
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 4 átlag: 8.25 |
 |
|
