|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA tél foglyaiTamás Amaryllis
Az erőskezű zsarnokra vágyó gyenge jellem – amikor elfogadja és kiszolgálja zsarnokát – maga is felelős a lappangó, majd kitörő rémségekért. A tyrannus ez alkalommal egy hivatásával visszaélő, embervadász pszichiáter. Dr. Joseph Lewis áldozataitól gondosan megkoreografált elpusztításuk fegyelmezett elviselését várja el. Orvosi teljhatalma egyszemélyes diktatúrává züllött, volt betegei közül szemeli ki üldözöttjeit. A másik leigázásának alattomos vágyához a pszichiáteri praxis adja az eszköztárat. Arthur Penn elmegyógyásza ugyanis szenvedélyes mestere a csapdaállításnak. A sötét manipulációiba bevont gyanútlan színésznőre is „törvényesen” mérhet erőszakot, hiszen tudja, a pszichikai zsarolásra a legritkább esetben derül fény. Az a régi igazság, – hogy aki őrzőjének, fogvatartójának nem szegül ellen, hóhérjától nem szökik meg, a gyávaság bűnéért lakol, – e film tanúsága szerint is némi kiigazításra szorul. A Bonnie és Clyde, A kis nagy ember rendezőjének története talányos s szomorú véget ér: színésznő hőse életbátorságáért cserébe testi-lelki egészségét, egész addigi félelemmentes életét veszíti el. Hétköznapi fasizmus, személyes szabadság, emberi méltóság – a válasz a legfontosabb kérdésekre mindenkinek a saját sorsában rejlik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1085 átlag: 5.39 |
|
|
|
|