KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

1408

Tüske Zsuzsanna

1408 – amerikai, 2007. Rendezte: Mikael Hafström. Írta: Stephen King novellájából Matt Greenberg és Scott Alexander. Kép: Benoît Delhomme. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: John Cusack (Enslin), Samuel L. Jackson (Oin), Mary McCormack (Lily). Gyártó: Dimension Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 94 perc.

 

Ismét újabb darabbal gazdagodott az a homogén, mégis ezerarcú adaptációs szövet, melyet Stephen King műveinek filmváltozatai alkotnak. Az 1408 című novella (Minden haláli) megfilmesítését ezúttal a messzi északról érkezett Mikael Hafströmre bízták, aki jelesre vizsgázik az elmúlt ötven év horror-, illetve thrillerklasszikusainak ismeretéből, és filmjével idézetekben bővelkedő, posztmodern enciklopédiát hoz létre, ahogy azt gyakran maga King is teszi (lásd A ragyogás példáját).

A kamarahorror főhőse Mike Enslin, nagy adag szkepticizmussal felvértezett író, aki szakmányban gyártja a legkülönbözőbb rémtörténetek helyszíneiről szóló, leleplező könyveket. Egy nap ismeretlen eredetű meghívást kap New Yorkba, a Dolphin Hotelba, melynek 1408-as szobája és a körülötte keringő titokzatos rémlegendák igazi csemegének ígérkeznek egy új könyvhöz. Az egyetlen akadályt a szálloda igazgatója jelenti, aki óva inti az írót, hogy beköltözzön a szobába, Enslin fölényessége és cinizmusa azonban átgyalogol minden tiltáson: belép az 1408-asba, és hamarosan kezdetét veszi életének legborzalmasabb egy órája, melyben kénytelen lesz saját lidérceivel is szembenézni.

Hafström, amellett, hogy megteremti A ragyogás egyfajta leképezését és átveszi belőle a személyes, kingi démont, az alkoholizmust, formanyelvileg a Kubrick-féle klasszikus filmverzióra reflektál, sőt megőrzi az értelmezési lehetőségek nyitottságát is. Emellett megidézi a Tortúra epilógusát, él a hitchcocki fahrt/zoommal, a kamarajelleg és néhány motívum átvétele révén pedig Polanski paranoia-filmjeit (A bérlő, Iszonyat) is forrásként használja. Az 1408 mindenképp figyelemreméltó darabja a King-adaptációk sorának, érdekessége és expresszivitása részben abban rejlik, hogy a filmidő szinte lefedi a valósat, így az azonosulási élmény még erőteljesebbé válik – sem a főhősnek, sem a nézőnek nem ad feloldozást a módszeres könyörtelenséggel adagolt, jéghideg pszichoterror alól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9182